Válogatós róka kölyök

Az erdő szélén mélyen a föld alatt, valóságos palotát épített a lompos farkú ravaszdi róka. Fiatal, kifejlett, vörös bundás ragadozó volt.
-- Elkészültem a lakásommal, asszony után nézhetek. -- mondta egy szép tavaszi reggelen.
-- Hová, hová ilyen nagy sietve? -- tudakolta tőle a mindenre kíváncsi fekete tollú varjú, a fa tetejéről.
Felpislantott rá a róka, mérlegelve, méltassa-e válaszra az erdő hírmondóját.
-- Házasodni megyek. -- mondta végül.
-- Kár, kár.
-- Miért lenne kár, te vészmadár? -- mérgelődött róka koma. -- Nincs ebben semmi kár. -- azzal nem törődött tovább a károgóval.

Nem messze a másik erdőben rátalált egy takaros róka lányra, aki azonnal eldöntötte, holtomiglan Róka Bandi párja lesz. Beköltöztek a kényelmes róka lyukba. Nem sokkal később megszülettek a kis rókakölykök. Két fiú és egy kislány.
Az első szülött fiú az Ede nevet, a másik fiú a Rudi nevet kapta, a kislány Sári lett.
Csintalan, eleven kis ördögök voltak a kis kölykök. Kimásztak a lyukból és a tisztáson hancúroztak naphosszat. Összevesztek, kibékültek. A legkötözködőbb Sári volt. Mindent el akart venni a bátyjaitól. Mindenért visított és ha nem adták neki oda a fiúk, a mama és a papa jól elnáspángólták őket. Így lett elkényeztetve a kis róka lány.
Apjuk egyszer elment vadászni a faluba. Kijátszva a kutyák éberségét, lopott egy jó kövér libát. A nyakánál fogva húzta a tanyájáig.
-- Gyertek vacsorázni! -- hívta családját, amint a bejárat elé ért. -- Finom, bőséges ennivalót hoztam.
A két kis vörös rókafiú azonnal nekiesett a pecsenyének. Éles fogaikkal tépték az ízletes liba húst. Sári azonban toporzékolni kezdett:
-- Nem eszek libát! Kis csibét akarok! Kis csibét akarok! -- visította.
Róka apa szó nélkül visszafordult a faluba, hogy bundáját kockáztatva, csibét szerezzen kedvencének. Nemsokára szájában hozta a még mindig csipogó pipikét.
-- Tessék kicsim, itt a kívánságod. -- tette le a kis róka elé.
-- Fújj, nem akarok már csibét! Nyuszit hozz nekem! --toporzékolt újra Sári.
Nagyot nézett Bandi róka és bár fáradt volt, elindult megint. Szerencséjére hamarosan talált egy nyulat, aki gyanútlanul vacsorázott. A róka olyan hirtelen kapta el, hogy ideje sem volt a nyuszinak felkapni a cipőjét, hogy elfusson.
-- Itt a nyúl! -- tette le barátságtalanul a lánya elé, aki finnyáskodva nézett a kapálódzó áldozatra.
-- Nem kell, inkább mégis libát kérek.
-- Nesze neked liba! -- mondta a papa, s úgy vágta pofon Sárit, hogy elsötétült előtte a tisztás.
Így maradt vacsora nélkül a válogatós róka kölyök.
Ettől kezdve nem válogatott, azt ette, amit elébe tettek a szülei.