A meztelen csiga

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis meztelen csiga. Egy hatalmas erdő szélén élt, éldegélt. Mászott erre, mászott arra. Teltek, múltak a napjai békességben.
Esett egyszer egy nagy kiadós eső. A kis meztelen csiga éppen úton volt a falu felé, látogatóba ment a barátjához, az éti csigához. Egy bokor alá bújt a zuhogó eső elől. Amikor elállt az eső, tovább indult.
-- Hol késtél ilyen sokáig? -- fogadta a barátja.
-- Útközben elkapott az eső. -- felelte a meztelen csiga. -- Amíg nem állt el, nem folytathattam az utam. -- kesergett a csiga. -- Milyen jó neked, hogy van a hátadon ház. Én is szeretnék egy házat a hátamra. Akkor aztán jöhetne az eső!
-- Ezen lehet segíteni. -- mondta neki a barátja, az éti csiga. -- Nagyon sok elhagyott házat lehet találni, amit vagy eldobott a gazdája, vagy elpusztult belőle a csiga.
-- Itt is hagylak akkor, mert én rögtön szeretnék egy csiga házat. -- szólt a meztelen csiga és el is indult keresésre.
Hamarosan talált is egy szép, takaros, csúcsos csiga házat. Belebújt a kis csiga. Amikor azonban elindult, a ház ott maradt a földön.
-- Mi lehet a baj? -- tűnődött a kis meztelen csiga. -- Miért nem marad a hátamon?
Arra ment egy kisfiú.
-- Min tanakodsz csiga-biga? -- kérdezte.
-- Szeretnék egy csiga házat én is a hátamra, hogy ne legyek meztelen csiga és ne ázzak meg, ha esik az eső, de sehogy sem marad meg a hátamon ez a ház. -- válaszolt a csiga. -- Nem tudnál segíteni nekem?
-- Segítek én szívesen. -- mondta a kisfiú.
Azzal fogta a csiga házat és ragasztóval jó erősen a meztelen csiga hátára ragasztotta.
-- No, most már van neked is házad.
-- Nagyon szépen köszönöm. -- mondta a csiga. -- Jöhet most már az eső!
A kisfiú ott hagyta a csigát. A csiga pedig elindult hazafelé, hátán a házikóval.
-- Kipróbálom, hogyan tudok belebújni. -- gondolta a kis csiga.
De sehogy sem sikerült neki.
-- Hiszen én nem tudok úgy összehúzódzkodni, mint az éti csiga barátom. Jaj, most mi lesz velem? -- siránkozott keservesen a kis csiga. -- Hogy veszem le a hátamról?
Találkozott egy rókával.
-- Mi a baj csigácska? -- kérdezte a róka.
-- Nagy az én bajom! -- mondta a csiga. -- Nem tudom levenni a hátamról ezt a vacak házat.
-- Miért akarod levenni? Meguntad? -- kérdezte a róka.
-- Meguntam? Azt kérdezed? Dehogy untam meg, csak nem akarok házat, nem vagyok én éti csiga.
-- Nem, ne-e-m? -- csodálkozott a róka. -- Hiszen házad van!
-- Van, van, de én akkor is meztelen csiga vagyok és az is szeretnék maradni. Egy kisfiút kértem meg, hogy ragasszon házat nekem és most nem tudom levenni! Segíts kérlek!
-- Jó, megpróbálom. -- mondta a róka, azzal lábával, szájával igyekezett levenni a csiga hátáról a házat.
Nagy nehezen sikerült.
-- Jaj, de jó, köszönöm! Soha többé nem akarok házat a hátamra, inkább a levél alá bújok, ha eső lesz. -- mondta a kis meztelen csiga.
Így is élt élete végéig, ház nélkül, ahogy a többi testvére is élt meztelenül, ház nélkül.