Az utasok kényelmesen elhelyezkedtek a tevék két púpjai között. Lassú, ringó járásuk sokszor álomba ringatta az embereket. A sivatag közlekedési eszköze sokáig nem is volt más, mint a két púpú teve.
Egyszer az egyik teve mamának kis tevéje született. Már a születése pillanatában más volt, mint a többi teve. A hátán nem kettő, hanem csak egy púp volt. Míg egész kicsi volt az újszülött teve, nem is volt semmi baj. Hanem, ahogy nőtt, a pajtásai egyre sűrűbben csúfolták az egy púpja miatt.
-- Anyám, nem bírom tovább -- állt egyik nap anyja elé --, nagyon fáj, hogy én vagyok a barátaim gúnyolódásainak a célpontja. Elmegyek világgá. Talán találkozom valakivel, aki így fog megszeretni, így fog elfogadni, ahogy kinézek.
-- Eredj fiam, járj szerencsével. -- búcsúzott tőle édesanyja.
Lógó fejjel, nagy búsan elindult a teve, hátán az egy kis púppal.
Ment, mendegélt sok-sok napon, éjszakán keresztül, kevés pihenővel. Egyszer elfogyott a talpa alól a meleg homok. Dús, zöld, puha fű váltotta fel. Csodálkozva nézte először a kis teve, majd megkóstolta. Ízlett neki, s olyan sokat evett belőle, hogy úgy jól lakott, mint a duda. Tovább folytatta útját. Találkozott egy kislánnyal.
A leányka megszólította a bandukoló állatkát.
-- Hová igyekszel?
-- Nem tudom. -- felelte a vándor. -- A célom az, hogy találjak valakit, aki elfogad engem az egy púpommal, mert nézz csak meg jól, nekem nincs két púpom.
-- Jaj, de aranyos vagy! -- kiáltott fel elragadtatva Anita. -- Gyere, elviszlek a papámhoz. Ő az állatkert igazgatója. Azt hiszem megengedi. hogy ezután ott élj.
Úgy is volt. Örömmel engedték meg, hogy az állatkertbe költözzön.
A kislány minden nap lekefélte barátja szőrét és a sok látogató kedvence lett az egy púpú teve, aki jól érezte magát új környezetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése