A jószívű hörcsög

Túl a tengereken, ott, hol a kis kurta farkú malac túr, él a búzamező szélén, föld alatti járataiban, a hörcsög. Amint beérik a termés, rögtön nekilát az ennivaló gyűjtésnek, amit télire raktároz el.
Először is kitakarítja a tároló kamrákat. Kisöpri az utolsó szemig az előző évről megmaradt gabonát. A tiszta, kiszellőztetett helyiséget azután a két, oldalt lévő pofazacskójában behordott búzával, kukoricával színültig tölti.
Szorgalmasan dolgozik. Naponta számtalan fordulót tesz, ki a búzatáblára és vissza. Ha úgy érzi elfárad, rögtön a hóval borított hideg tájra gondol. Ez új erőt ad neki. Pofazacskóját minden alkalommal jól megtömi. Több mázsa ennivalót hord be.
Amikor csordultig telt a spájz, elégedetten szemléli végig egyik helyiséget a másik után.
-- Jöhet a tél -- mondja magának megnyugtatóan --, lesz mit ennem.
Be is köszöntött a zord hideg. Hamarább jött és sokkal keményebb volt, mint előtte bármikor.
-- Brrr, de hideg van odakint. Az orrom hegyét sem dugom ki tavaszig. -- határozza el magát a kis hörcsög.

Na, de mégsem így történt. Ugyanis a tél közepe felé, erős kopogásra riadt fel délutáni szendergéséből.
-- Ki lehet az ilyen időben? -- motyogta, miközben ment ajtót nyitni.
Egy kis szürke egérke volt a látogató, aki fázósan húzta össze kopott kabátkáját a mellén.
-- Köszöntelek Hörcsög úr. Ne haragudj a zavarásért, de a szükség hozott ide. -- mentegetődzött a vacogó egér.
-- Bújj beljebb. -- hívta a hörcsög. -- Megfagyunk idekint. Bent majd elmondod, miért kerestél fel.
Nem kellett kétszer mondani a váratlan vendégnek, rögtön befutott a jó meleg helyre. S amikor meglátta a sok ennivalót, azon nyomban összefutott a nyál a szájában.
-- Mond egérke, mit akarsz? -- kérdezte tőle a hörcsög. -- Miben segíthetek?
A szürke cincin percekig nem tudott megszólalni, csak nézte-nézte az aranyló búza és kukorica szemeket.
-- Oh, de finom lehet! -- suttogta.
-- Igen, nagyon finom. -- vágta rá a vendéglátó. -- Egyél belőle amennyi jól esik. Nézd, milyen sok van!
-- Ehetek? -- meresztette a szemét az egérke. -- Eszek is, éhes vagyok, már csak úgy szédelgek az éhségtől. -- és enni kezdett.
Egymás után kapkodta és nyelte a gabona szemeket.
A hörcsög sajnálkozva figyelte, milyen mohón lakmározik a váratlan vendége.
-- Azt hiszem kitaláltam miért jöttél. -- mondta. -- Nem kell kérned, anélkül is adok.
Azzal jól megrakott búzával egy zsákot és így szólt:
-- Ez a tied, vidd. Nem kell hálálkodnod. Ha elfogyott gyere újra.
Kikísérte az egérkét, aki alig tudta vonszolni a tömött zsákot.