A híres muzsikus

A kertben a vetemények között tanyázott egy fekete tücsök legény. Ha unatkozott, ami elég gyakran megesett, elővette hegedűjét és muzsikálni kezdett.
Aki hallotta, legszívesebben befogta volna a fülét, mert olyan hamisan játszott.
Egy nap Anita is ott szorgoskodott anyukájával az ágyások között. Véletlenül kis föld darabkával úgy fejbe dobta a tücsköt, hogy az azon nyomban elájult.
-- Jaj te szegény! -- vette a kezébe a sebesültet. -- Hidd el, nem akartam. Nagyon sajnállak.
A kislány ápolni kezdte a tücsköt. Hideg vizes borogatást tett a fejére. Lefektette. Néhány percnyi pihenés után rendbe is jött a kis muzsikus.
-- Nagyon szépen köszönöm a kedves gondoskodást. -- köszönte meg Anitának, s visszaszökdécselt a kertbe.
Ettől kezdve minden este felugrott a kislány ablakának párkányára, s hálából reggelig hegedült.
Anita örült a tücsök zenéjének, de sértette fülét a hamis dal. Elhatározta, megtanítja a tücsköt szolmizálni. Órák hosszat foglalkozott vele nap, mint nap.
-- Dó, re, mi, fá, szó, lá, ti, dó!
A kis tücsök szorgalmasan szófogadóan ismételt minden egyes hangot. Ha eltévesztette Anita rögtön kijavította:
-- Nem fá, hanem lá,lá,lá.
Hamarosan olyan szépen hegedült tücsök úr, hogy mindenki szívesen hallgatta. Akkor Anitának eszébe jutott, hogy alapítsanak egy zenekart. Bejárták a szomszédos kerteket, még a rétre is kimentek, hogy tagokat toborozzanak. Sikerült is.
A kislány és a tücsök kiválogatták a sok jelentkező közül a három legjobban muzsikáló tücsköt. Az egyik bőgőzött, ketten hegedültek, Anita vezényelt. Heteket, hónapokat gyakoroltak. Meg is lett az eredménye. Meghallotta játékukat a színház igazgatója és szerződtette őket.
Olyan híresek lettek, hogy bejárták az egész világot.
Így vált Anita jóvoltából a kis tücsök legényből, híres muzsikus.