-- Van egy kis földem, de olyan szegény vagyok, nincs mivel megszántanom. Ha lenne egy lovam, meg tudnám művelni kis földem, bevetném magokkal és lenne mit adnom a gyerekeimnek enni.
Meghallotta a szegény ember sóhajtozását egy százlábú bogár.
-- Segítek ezen a szegény emberen. -- fogadkozott magában. Elhatározta, hogy bemegy a polgármesterhez és tőle kér segítséget. Nekiiramodott és szélsebesen futott mind
a száz lábával. Beért a faluba és egyenesen a polgármester elé ment.-- Adjon az isten szép jó napot polgármester uram! -- köszönt illedelmesen.
Zavartan nézett körbe a polgármester, mert senkit sem látott.
-- Itt vagyok a földön. Pici vagyok, hiszen csak egy kis bogár a nevem. De nagy az én kérésem. Lakik a falu szélén egy szegény ember. van egy kis földje, de nincs mivel megszántania. Azért jöttem, hogy kérjek tőled uram egy lovat a szegény ember számára.
Nagyot nézett a polgármester. De tetszett neki a bátor és segítőkész százlábú.
-- Jól van. Szívesen segítek, csak embert nem tudok adni, aki elvinné a lovat, mert nincs itt senki.
-- Nagyon köszönöm polgármester uram a segítségét. Emberre nincs is szükségem, majd én elviszem a lovat a szegény embernek.
-- Te? Teee...? -- csodálkozott a polgármester.
-- Hozza csak ide azt a lovat, uram! -- szólt a százlábú.
Megkapta a lovat a bogár. Felszaladt a ló lábán, bemászott a fülébe, s így szólt a lóhoz:
-- Gyí pacikám. Ha azt mondom jobbra menj, jobbra mégy, ha balra, balra menj.
Így is történt. A kis százlábú elvezette a lovat a falu szélére a szegény emberhez.
Ámult-bámult az ember.
-- Honnan van ez a ló?
-- Sose ámuldozzon kegyelmed, ez a ló a magáé. -- szólt a kis bogár. -- Szántsa meg a földet és vesse be magokkal.
A szegény ember boldogan szót is fogadott. Örömmel szántott, vetett ezután minden évben. Hálás szívvel köszönte meg a kis bogár jóságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése