-- Unatkozom, rettentően unatkozom. -- morogta magában.
Volt öt darab szép piros almája. Ide-oda gurítgatta őket.
-- Akkor is unatkozom. -- mondta hangosan.
-- Én is ugyanezt mondom. -- szólalt meg mellette egy hang.
Odakapta a fejét a nyuszi, hogy kié ez a kijelentés.
Sün malacka volt az.
-- Szívesen játszom veled, de cserébe almát kérek. -- ajánlkozott unalom űzőnek a kis süni.
-- Nagyszerű! -- ugrott fel tapsifüles barátunk. -- Nagyszerű! Mind az öt almát neked adom, ha futásban le tudsz győzni.
-- Futásban? -- csodálkozott a sünike, s lehorgasztotta a fejét. -- Oh, akkor én éhen maradok. Még reményem sincs, hogy enyém legyen ez a gyönyörű, mosolygós öt alma. De nem! Nem adom fel, többet ésszel, mint erővel! -- ragyogott fel az arca, mert eszébe jutott egy jó gondolat.
-- Igen futásban. -- mondta gőgösen a nyúl. -- Vagy te érsz be elsőnek a célba, s tiéd az alma, vagy én leszek az első, ami biztos is és akkor csak nagyokat nyelhetsz, de almát nem eszel.
-- Egye fene, fussunk versenyt. -- bólintott a sün malac. -- Az győz, aki elsőnek ér le a domb aljára.-- Úgy, úgy. -- egyezett bele a nyuszi.
A sün is és a nyúl is beálltak egy-egy barázdába.
-- Rajt! -- kiáltották egyszerre, s úsgyi nekilódultak.
Füleske akkora lendületet vett, hogy azon nyomban orra bukott. Alig tudott feltápászkodni. Szédelegve futott tovább.
Az okos süni összegömbölyödött, tüskéi puhán simultak testére, s szélsebesen gurult-gurult lefelé a lejtőn.
A nyuszi még fele úton sem volt, amikor meghallotta süni hangját:
-- Lent vagyok, győztem!
Csodálkozva nézett rá nyúl koma, de el kellett ismernie, hogy a kis sün legyőzte őt.
-- Te lettél az első, te nyertél, tied mind az öt almám. -- s odaadta a győztesnek az almát, aki jóízűen falatozni kezdte a megérdemelt jutalmat.
-- Máskor is szívesen játszom veled, ha unatkozol. -- mondta a még mindig csodálkozó Füleskének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése