Az erdőben Hosszú bajszú nyúlnál tett látogatást Szürke nyúl koma.
Hosszú bajszú ugyanis a nagy ugrálás közben kificamította a lábát, ezért a doktor bácsi ágyba parancsolta.
-- Gyógyulj meg minél előbb! -- búcsúzott tőle barátja, s már futott is ki az erdőből. A rétre igyekezett.
A domb tetejéről is , éppen ebben a pillanatban kezdett lefutni Kurta farkú, megunva a napozást.
Egyszerre értek a rét közepére, s egyszerre kiáltottak fel , megpillantva egy szép, nagy fej káposztát.
-- Ni, ni, mit találtam? -- s összekoccant a fejük, ahogy lehajoltak, hogy felkapják a talált ennivalót.
-- Az enyém! -- lökte meg Kúrta farkú a másik nyulat, úgy, hogy az majd hanyatt esett.
-- Az enyém! -- ugrott neki felháborodva Szürke nyúl.
Farkas szemet néztek egymással. Egyik sem engedett a maga igazából. Mi
ndketten ragaszkodtak a káposztához, amely csábítóan mosolygott rájuk.Meglátta a veszekedést egy arra repülő vadgalamb. Leszállt melléjük, s megkérdezte tőlük:
-- Áruljátok el, miért marakodtok?
-- Találtam egy fej káposztát! -- mutatott a lába előtt heverő élénkzöld, friss káposztára Kurta farkú.
-- Nem igaz! -- kiáltott mérgesen Szürke nyúl. -- Én találtam!
-- Látom, nem tudtok megegyezni. -- búgta, fejét csóválva a galamb. -- Legjobb lesz, ha az erdei tanács elé viszitek az ügyet, majd ők eldöntik, melyikőtöknek van igaza. -- és ott hagyta a két dulakodó nyulat.
-- Az lesz a leghelyesebb. -- mondta Szürke nyúl. -- Menjünk az erdei tanácshoz.
Beletették egy kosárba a káposztát. A kosár egyik fülét Kurta farkú fogta, a másik fülét pedig Szürke nyúl. Így értek az erdő tisztásán álló, hatalmas odvas fához, ahol be kellett jelenteni a panaszukat. A fára egy nagy tábla volt felerősítve, melyre nagy, cikkcakkos betűkkel ez volt írva:
" Panaszfelvétel szerdai napon, reggel nyolc órától, délután négy óráig. "
Döbbenten nézett egymásra a két nyúl.
-- Milyen nap van ma?
Megszólal a fa lombjai közül egy hosszú, lompos farkú mókus:
-- Ma csütörtök van.
Leteszik a nyulak a kosarat és számolgatni kezdik a mancsukon, hány nap múlva lesz panasz nap.
-- Egy, kettő, három... -- megakadt itt a Szürke nyúl, mivel nem tud tovább számolni. -- Három nap múlva? -- néz kérdően.
-- Egy, kettő, három, négy, öt... -- számol büszkén, kérkedve Kurta farkú, de itt ő is elakadt. Az ő számoló tudománya csak idáig futja. -- Azt hiszem öt nap múlva jöhetünk vissza, hogy panaszt emeljünk egymás ellen.
Nagyot kacag a fán a mókus:
-- Nem tudtok számolni? Úgy látszik az iskolában számtan órán nem figyeltetek a tanító bácsitokra. Akárhogy számoljuk is, hat nap múlva lesz itt fogadó nap.
Szégyenkezve kullog el a tisztásról a két nyúl, cipelve a kosárban a finom káposztát. csak úgy korog a gyomruk az éhségtől, de nem nyúlhatnak a káposztához, hisz nincs eldöntve, kié? S még pár napig csak nézik, nézegetik.
-- Mintha kisebb lenne a káposztám! -- mondja a negyedik nap reggelén Kurta farkú. -- Míg elszundítottam te lakmároztál belőle, mi? -- vonja felelősségre társát, aki az álmosságtól olyan fáradt, hogy alig áll a lábán.
-- Ki kérem magamnak! -- makog megsértve Szürke nyúl. -- Nem nyúltam hozzá, bár igazán lakmározhatnék belőle, úgy is nekem ítélik. De talán te dézsmáltad meg, mert valóban kisebb lett!
Kisebb lett bizony a káposzta fej, mert összefonnyadt. Mire szerda lett, s a két nyúl bejelentette panaszát az erdei tanács titkáránál, a pápaszemes bagolynál, addigra úgy összezsugorodott a káposzta, hogy csak a felének látszott az eredetinek.
-- A tárgyalást holnap délelőtt tíz órára tűzöm ki! -- hirdette ki a bagoly, miközben tollával feljegyezte nevüket és panaszuk tárgyát egy fa kéregre.
Másnap összeült az erdei tanács. Tagjai: a róka, a medve és az elefánt
voltak. A tanács elnöke közülük került ki, a hosszú ormányú, nagy fülű elefánt, aki az egész tanácskozás alatt állandóan legyezte füleit előre, hátra.-- Hadd halljam, mi a panasz? -- szólt mély hangon.
Egyszerre ugrott talpra Szürke nyúl és Kurta farkú.
-- No, no! -- állította meg őket a róka. -- Egyszerre csak egy beszéljen!
Egymásra sandított a két nyúl.
-- Majd én elmondom. -- jelentette ki gyorsan Kurta farkú.
-- Miért te mondanád el? Még elferdítenéd az igazságot! -- támadt rá mérgesen Szürke nyúl.
-- Ebből elég legyen! -- brummogta haragosan a medve. -- Itt egyszerre csak egy beszélhet és az te leszel! -- mutatott vastag mellső végtagjával Kurta farkúra. -- De először is helyezzétek ide erre a fatuskóra a panasz tárgyát.
Úgy is volt. Kurta farkú és Szürke nyúl felemelték a kosarat benne a káposztával, s a tuskóra tették.
-- Most pedig halljuk, mi a panasz? -- türelmetlenkedett az elefánt.
Kurta farkú előadta a panaszát az erdei tanácsnak. Mindent elmondott részletesen.
-- Így volt? -- kérdezte meg az elnök a másik panaszost is.
-- Igen így. -- bólintott Szürke nyúl.
-- Hm, hm. -- gondolkozott az elefánt hangosan.
-- Hm, hm. -- brummogott a medve is.
-- Hm,hm. -- ingatta fejét a róka is.
Összedugták a fejüket a tanácstagok, hogy sugdolózva vitassák meg a panaszos kérdést.
-- Kié a káposzta? Kit illet meg?
Úgy látszik megtalálták az igazságot, eldöntötték a kérdést, mert helyeslően kezdtek bólogatni.
-- Helyes, így igaz. -- bólintott az elefánt.
-- Így helyes. -- bólintott rá a medve is.
-- Így, így, bólogatott róka koma is nagyokat.
-- Kihirdetem a tanács döntését. -- trombitált az ormányával az elnök. -- Kérem figyelni! Mivel mind a ketten egyszerre értek oda a káposztához és egyszerre vették észre, így a döntésünk az, hogy a káposzta egyformán illeti meg Kurta farkút is és Szürke nyulat is. Ezért úgy határoztunk, hogy a káposztát meg kell felezni! Fele Kurta farkúé, fele pedig Szürke nyúlé.
Óriási éljenzés, tapsvihar tört ki a hallgatóság soraiból.
-- Éljen, az igazságos erdei tanács! Éljen! -- kiabálták az állatok innen is, onnan is.
-- Ti is beleegyeztek? -- fordult az elefánt a két nyúlhoz.
Mit tehettek mást, persze, hogy beleegyeztek.
-- Felkérem a vaddisznót, hajtsa végre az ítéletet! -- szólt az elnök az alkalmazottukhoz, aki éles agyarával azonnal igazságosan ketté vágta a kérdéses káposztát.
Szürke nyúl és Kurta farkú illendően megköszönték a tanács közbenjárását az ügyükben, s fogták a részüket és elballagtak a tanácskozás színhelyéről. Mikor tisztes távolságra értek, így fordultak egymáshoz:
-- Hogy ez a megoldás nekünk nem jutott eszünkbe?
-- Így igaz -- bólogatott savanyú képpel a másik --, ha mi döntöttünk volna így, akkor friss káposztát ehettünk volna. -- sóhajtott egy nagyot. -- De így, rágcsálhatjuk ezt a fonnyadt káposztát, ami fújj, már nem is jó! -- s kiköpte a falatot, amit kóstolónak harapott.
Így fizetett rá a két nyúl a kapzsiságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése