A két kis kakas

Élt egyszer egy baromfiudvarban két kis kakas.
A gazdaasszony előrelátásból, mind a két kis kakasnak épített egy-egy szemét dombot, hogy kapirgálhassanak, s hogy ne veszekedjenek.
Az egyik kis kakas azonban nagyon kötekedő, összeférhetetlen volt. Ő volt az első, aki reggel felébredt, felrepült az egyik szemét dombra.
-- Kukorikú, kukorikú! -- köszöntötte a felkelő napot. -- Ébresztő! Itt a reggel!
Azzal usgyi, fel a másik szemét domb tetejére, ami nem az övé volt, s pillanatok alatt szétkapirgálta.
Mire felébredt a másik kis kakas, volt szemét domb, nincs szemét domb. Nagyot nézett szegény kis kakas, még kukorékolni is elfelejtett.
-- Mit csináltál? Ez nem volt a tied!
-- Na és? -- kérdezte a kötekedő kis kakas. -- Miért aludtál olyan sokáig?
Egymásnak ugrottak, jól összeverték, csipkedték egymást. Mind a kettőnek folyt még a vére is.
Nem tanult belőle a kis kakas. Másnap újból szétrúgta mind a két szemét dombot. Újra összeverekedtek. Így ment ez napokig.
Egyszer elgondolkodott a rendes kis kakas.
-- Mit is kéne tenni? A verekedés nem segít. No, megállj csak! Ha te így, majd én is így! -- mondta magában.
Eljött a reggel. A kötekedő kis kakas kukorékolásra ébredt. Rosszat sejtve futott ki az udvarra. S valóban úgy is volt, ahogy gondolta. Megelőzték, földig rombolták a szemét dombját. Mérgében majd eszét vesztette. Kitárt szárnyakkal rohant testvérére.
-- Mit csináltál?! Mit merészeltél?! -- ordította dühtől remegve.
-- Visszaadtam, amit te műveltél az én kis dombocskámmal. -- szólt a kis kakas.
Újból egymásnak ugrottak, véresre verték egymást.
Másnap a kötekedő kis kakas még korábban kelt fel és szétpusztította a szemét dombokat.
A jó kis kakas csak nézte, nézte, de nem szólt egy szót sem. Nem kiabált, nem veszekedett. Felröppent a kerítésre és jó hangosan kívánt jó reggelt mindenkinek.
-- Kukorikúúú!
A gazdaasszony ismét felgereblyézte mind a két szemét dombot szokása szerint.
A következő reggel a kötekedő kis kakas megint szétrúgta. A másik kis kakas most sem szólt semmit.
-- Ejnye, hát nem is törődik vele, mit csinálok? -- mondta magában a kötekedő. -- Ha nem, hát akkor miért csinálnám?
Attól kezdve soha többé nem túrta szét a másik szemét dombot. Azóta barátságban élnek együtt.