A játékos krokodil

Volt valahol egy nagy folyó. Itt élt a vízben a kis krokodil. Barátságos, kedves állatka volt, bár kinézetre ijesztően hatott.
-- Anyu, apu, gyertek játszani velem! -- könyörgött nap, mint nap a szüleinek a kis krokodil.
A krokodil szülők azonban nem értek rá állandóan a csemetéjükkel játszani, így az elég sokat unatkozott.
A folyó parton játszadozott szintén egyedül, játszótárs nélkül egy kisfiú. Ugyan olyan magányos volt, mint a krokodil.
Ahogy dobta a labdáját, az a vízbe esett. Indult volna utána, mikor nagy csodálkozására a labda emelkedni kezdett a levegőbe. Ijedten hőkölt hátra a gyermek, mert a labda után a félelmetes állat is a felszínre jött.
-- Ne ijedj meg tőlem -- szólt kedvesen a fiúhoz. -- Tessék, visszaadom a labdádat, de ne menj el, játssz velem. Egyedül vagyok és látom te is. Nem bántalak.
A kisfiút megnyugtatta a barátságos hang. Szíve, amely a félelemtől az előbb még hevesen dobogott, kezdett lecsendesedni.
-- Ha nem akarsz megenni, szívesen leszek a játszópajtásod. Legalább nem unatkozom én sem.
S higgyétek el, olyan jót hancúroztak, bújócskáztak, a kis krokodil hátára vette a fiúcskát és úszott vele a hűs habokban.
-- Gyere, ússzunk versenyt! -- hívta a fiút.
-- Jó, de te úgyis elhagysz, sokkal gyorsabb vagy nálam.
Észre sem vették, hogy eljött az este, csak amikor meghallották a gyerkőc édesanyjának hívó szavát.
-- Rudikám, gyere haza, mindjárt besötétedik! -- csak ekkor figyeltek fel, hogy elszaladt az idő.
Megyek mama, megyek! -- kiáltott vissza a fiú. -- Szerbusz barátom. -- búcsúzott pajtásától.
-- Gyere el holnap is. -- kérte a krokodil, s búcsúzóul megölelte barátját.
-- Juj! -- sikított egy nagyot Rudika és a karjához kapott. A keze véres lett.
-- Nem akartam, véletlen volt! -- siránkozott a kis krokodil. -- Sajnos ezek a hosszú körmeim akaratlanul megkarcoltak. Ne haragudj rám.
Úgy kétségbe volt esve az állatka, attól félt elveszíti újonnan szerzett barátját, akivel jól érezte magát és még sokat szeretne játszani vele.
-- Nem haragszom, de holnap elhívom az anyukámat. Hozunk ollót, reszelőt és levagdaljuk a balesetet okozó körmöket. -- mondta a kisfiú és már futott is hazafelé.
-- Jó lesz! -- kiáltott utána a krokodil.
Másnap jött Rudika az anyukájával és levagdalták mind a négy lábáról a hosszú karmokat.
-- Ugye nem fáj? -- kérdezte munka közben anya. -- Rudika, légy szíves vigyázva reszeld a barátod körmeit.
Ezután bátran játszhattak egész nyáron minden nap, nem okozott több sérülést a krokodil körme.