Az óriás pók

-- Beleragadtam a sárba! Segítség, segítség! Húzzon ki valaki! -- kiáltozott egy nyolc lábú pók.
Hiába erősködött, rángatta lábait, hogy megszabaduljon az agyag szorításából. Nem sikerült neki. Sőt úgy érezte, egyre mélyebbre fúródik teste.
Senki nem járt arra.
-- Ki is jönne erre, ilyen eső után?!
Itt a folyóparton most csak sár és sártenger van.
A fogva tartott pók próbálkozott még egyet-kettőt, de abbahagyta a hiábavaló erőlködést.
-- Meg kell halnom! -- sóhajtotta.
Gondolatban végigjárta addigi útjait. Elgondolta, mennyi mindent tehetett volna még ezután. De most mindennek vége, nincs tovább. Megadóan becsukta szemét és csendesen várta az elkerülhetetlen véget.
-- Anyókám -- szólt a feleségéhez a halász --, kimegyek a folyó partra, megnézem nem tépte-e el a vihar a hálómat. Olyan hirtelen jött a zápor, hogy nem volt időm behúzni.
Elindult a zord időben, térdig érő sárban. Rettentően elszomorodott, amikor meglátta, milyen kárt okozott a szél. Nemcsak eltépte a hálót, de a leszakított részt el is sodorta a víz.
-- Ezt már foltozni sem tudom. -- sóhajtott egy nagyot. -- Mi lesz most? Honnan veszek másik hálót? Hogyan fogok ezután halat? Én halász ember vagyok, pénzért adom el a kifogott halakat. Abból veszek ruhát, cipőt a családomnak és magamnak. Ha nincs háló, nincs hal, nincs pénz, nincs ruha.
Amint így búslakodott, úgy hallotta, mintha segítségért nyöszörögne valaki. Elindult az erőtlen hang irányába. S lám már majdnem rálépett, amikor észrevette a sárban fetrengő keresztes pókot.
Lehajolt, óvatosan megfogta, s kiszabadította. Gyengéden leszedte testéről, lábairól a ráragadt iszapot.
-- Eredj pókocska, fuss fel a fára. -- tette le egy bokorra a megmentett pókot.
A pók azonban nem ment el, hanem így szólt:
-- Nem tudom hogyan háláljam meg, hogy megmentetted az életem? Kérj tőlem bármit, ha tudom teljesítem.
-- Ugyan, nem tudsz te segíteni nekem. Pedig nagy baj ért. A vihar széttépte a hálómat. Nem tudok halat fogni. A lyukas hálómat a halak is kinevetik.
-- Mi az, hogy nem tudok segíteni? Fonok én neked olyan erős hálót, ami megfogja még a nagy halat is.
S azzal nekilátott a munkának. Egy-kettőre el is készült vele.
A halász csak ámult-bámult. Ilyen erős hálót még senki sem látott.
Így hálálta meg az ember jóságát az óriás pók.