Mind a ketten az erdőben éltek születésük óta. Már a szüleik is haragudtak egymásra, mert ismeretes, mind a két madár imádja az egér pecsenyét. Nem zavarták egymást vadászat közben, mert a bagoly éjjel lesett a zsákmányra, az ölyv pedig nappal.
-- Az a baj -- panaszkodott az ölyv --, hogy amit kiszemelek magamnak egérkét, de mire sikerülne elkapni, leszáll az est és már nem látom, reggelre pedig a bagoly bendőjébe költözik, mert a sötétben ő jól lát, főleg ha a szemüvegét is az orrára teszi.
Azonban ugyan ezért duzzog a bagoly, csakhogy a kiszemelt áldozatát az ölyv rabolja el napkelte után.
Most is ez történt.
Ült a fa tetején egész éjjel bagoly úrfi.
-- Rettentő éhes vagyok -- sóhajtotta --, de ez idáig hiába meresztem a szemem, semmi ennivaló nem tévedt erre. Ha ez így megy tovább, reggel korgó gyomorral térhetek nyugovóra, pedig üres hassal nem tudok aludni.
Az ég alja azonban lassan szürkülni kezdett. A nap első sugarai áttörtek a fák zöld lombjai között.
-- Várok még egy picit -- mondta a bagoly, s akkorát pislantott, hogy majd leesett a fáról.
Ahogy újra kinyitotta a szemét, abban a pillanatban felfedezett egy jó dagadt pockot. Már éppen le akart csapni rá, amikor hirtelen eltűnt a szürke cincogó.
-- Mintha a föld nyelte volna el. -- mérgelődött bagoly koma, de belenyugodott, majd estére, ha újra besötétedik, lesbe áll. Itt lehet az egér fészke a fa alatt.
Úgy is történt. Bebújt az odújába éhes gyomorral és azon nyomban mély álomba süllyedt.
Hanem nagyot nyújtózott az egerésző ölyv.
-- Megéheztem, indulok vadászni.
Felkapta puskáját és irány, cél a zsákmány szerzés.
A bagoly csonka fája felett repült, amikor lepillantva meglátta, amint a kövér pocok kibújt a föld alatti lyukból. Gyors csapással el is kapta. Mire szegény észrevette a veszélyt, már az ölyv erős karmai között volt.
Meglátta ezt a ravasz róka, aki alig várta, hogy este felébredjen a bagoly és rögtön elújságolta neki, mit művelt megint a szemtelen ölyv.
Majd szétvetette a nagy méreg az éhes baglyot.
-- Akármi legyen is, de elkapom a gaz ölyvöt és számon kérem tőle az egeremet!
Meg is várta és amint meglátta így kiáltott rá:
-- Elegem van, hogy mindig elrabold az én kiszemelt zsákmányom! Gyere ha mersz, verekedjünk meg!
-- Naná, hogy merek! -- állt ki a bagoly elé az ölyv.
Hallották az erdő lakói, hogy milyen esemény várható. Hamar összefutottak, hogy szemtanúi legyenek az izgalmasnak ígérkező küzdelemnek. Két részre oszlott a csapat, az egyik a bagolynak, a másik az egerésző ölyvnek szurkolt.
Egymásnak esett a két ragadozó. Ütötték, verték egymást.
A bagoly akkora ütést kapott, hogy elvesztette a szemüvegét, de nem adta fel.
Nem tudták egymást legyőzni, egyik sem volt sem erősebb, sem ügyesebb a másiknál. Mind a ketten a maguk igazáért harcoltak.
Amikor látták a barátaik, milyen fáradtak, szétszedték őket.
Így vetettek véget a verekedésnek és így maradtak örök ellenségek a bagoly és az ölyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése