A fecske pár

-- Megérkeztek a fecskéink! -- mondta örömmel apa. -- Elfoglalták a régi fészküket. Gyere csak Pannikám, nézd meg őket, milyen ügyesen javítgatják a hibákat.
Kimentek az udvarra és nézték az eresz alatt szorgalmasan dolgozó fecskéket.
-- Sietniük kell a foltozással, hogy a fecske mama idejében le tudja tojni a pici tojásait, mert a kikelő fiókáknak ősz végére jól meg kell tanulni repülni, hogy kitartsanak Afrika felé repülve a hatalmas óceán felett. -- magyarázta kislányának apja.
-- Miből készítik a fészküket? -- érdeklődött Panni.
-- Vízből és sárból. -- adta meg a választ apa. -- A csőrükben hozzák.
-- Rettentő sokat kell fordulniuk, mire egy ekkora fészket megépítenek. Igaz apa?
-- Bizony, nagyon fárasztó számukra az építkezés, de csak egyszer kell jó erősre megcsinálni, utána már csak a javítgatásokat végzik évről évre.
Pannika találkozott barátjával, Sanyival.
-- Gyere át hozzánk, megmutatom a kis fecskéinket. -- hívta pajtását. -- Nemsokára fiókák is lesznek. -- dicsekedett a kislány.
-- Ugye szépek a villás farkú, csillogó tollú madarak? -- kérdezte az ámuló kisfiútól.
-- Nagyon szépek! Én is szeretném, ha nálunk is építenének fészket a fecskék! -- nézte sóvárogva Sanyi.
-- Az nem lehet -- mondta oktatóan Panni --, mert a fecskék csak egyszer építenek maguknak fészket, utána mindig oda térnek vissza minden évben. Olyanok mint az emberek. -- tette hozzá.
Búsan ballagott haza a kisfiú.
-- Anyu, mi történik, ha egy vihar miatt leesik a földre a fecske fészek, s jönnek tavasszal a kis madarak? Újra felépítik oda?
-- Nem kisfiam. A lerombolt fészket ugyan oda nem igen építik fel. Főleg akkor, ha észreveszik, hogy akarattal rombolta le nekik valaki. Ilyenkor új helyet keresnek. -- válaszolt a kérdésére a mama.
-- Hurrá! -- kiáltott fel magában Sanyi. -- Ezt akartam hallani! Tudom, mit kell csinálnom, hogy nekem is legyen fecském.
És tudjátok, mit talált ki a kisfiú? Megmondom.
Amikor ősz végén elköltöztek a kis fecskék, átosont Panniékhoz és egy bottal lerombolta a fészket, de úgy, hogy lássák a madarak, a rombolás szándékos volt.
Alig várta, hogy tavasz legyen, hogy olvadjon el végre a hó. Állandóan leste, mikor jönnek már a fecskék. S amikor megérkeztek végre, keserves sírásuk nagyon bántotta Sanyit.
-- Nézd mama, ennyi év után lerombolták a fészkünket! -- csipogott keservesen a fecske papa. -- Itt nem építünk újat, gyerünk innen!
-- Van hely nálunk. -- szólt fel hozzájuk a kisfiú. -- Gyertek oda, segíteni is fogok nektek építeni.
-- Mi a baj? -- futott ki az udvarra Pannika.
-- Nincs meg a fészkük, lelökte valaki. -- panaszkodott könnyes szemmel fecske mama.
-- Micsoda...? -- csodálkozott a kislány. -- Az lehetetlen!
Ránézett a barátjára és azonnal tudta, ki a tettes.
-- Te utálatos! Rossz gyerek vagy! Nem barátkozom veled többé! -- s keserves sírásra fakadt.
A veszekedésre kisietett Panni apukája. Amikor megtudta mi történt, a kisfiú védelmére kelt.
-- Csúnya dolog, amit műveltél Sanyi, de nem rossz szándékból tetted. Megbocsátunk, s megkérjük fecske barátainkat, hogy fiókáit kérjék meg, nálatok építsenek fészket.
Így is történt. Azóta Sanyinak is vannak fecskéi és nagyon vigyáz, nehogy valaki lerombolja a szép új fészket.