-- Kis kutyám -- simogatta az állat fejét a gazda --, itt garázdálkodik a faluban a gaz róka. Légy éber és ha ide is betévedne, hogy lopjon, bátran lyukaszd ki a bundáját. Vigyázz a tyúkokra!
-- Vigyázok gazdim -- csóválta a fejét a bozontos házőrző --, vau,vau, tudom mi a dolgom. Nem csak jelezni fogok, hogy itt a tolvaj, de el is kapom.
Megnyugodva ment el aludni a gazda.
-- Nem lesz semmi baj -- mondta a feleségének --, Bodri vigyáz a baromfi népre.
-- Remélem -- sóhajtott az asszony, s végig futott a hátán a hideg, mert rágondolt mi lenne, ha a tyúkjait elvinné a róka.
Alig jött fel a hold, amikor a róka koma elindult körútra, hogy zsákmánnyal megrakodva térjen haza éhes családjához. Óvatosan sompolygott a házak között. Fel akarta deríteni a terepet, hol hagyták nyitva az ól ajtaját, hol horkol a lusta kutya? Odaért a gazda házához. Mélységes csend fogadta. Azért, fülelt még egy darabig, körbe járta az udvart.
-- Itt talán szerencsém lesz -- suttogta a fogai között. -- Neki láthatok a munkámnak.
Bodri kutya halkan mordult egyet, s beleszimatolt a levegőbe.
-- Csend van -- dörmögte magában --, mégis valami furcsa dolgot érzek. Mintha valaki rajtam kívül még lenne itt. -- jelentette ki magában.
A ravasz róka elmosolyodott:
-- Fülelj csak komám, úgyis túl járok az eszeden. Nem is egy, hanem két tyúkot viszek el innen. -- döntöt
te el, s két lábával alagutat kezdett el ásni magának a kerítés tövében.-- Várakozhatsz a kapunál reggelig. -- gúnyolódott a kutyával.
Pont a tyúkól közepén dugta ki a fejét a róka. Nem teketóriázott sokáig, lekapott két tyúkot az ülőről, azzal usgyi vissza az alagútba.
-- Segítség, kukorikú, segítség! -- ordított fel a kakas. -- Viszik a tyúkjaimat!
-- Hol, ki? -- ugrott az ól ajtóhoz Bodri, amit zárva talált.
-- Álmodtál kukori. -- mondta a kakasnak. -- Nincs itt róka, aludj tovább.
Reggel azonban, amikor felébredt a gazda és kiengedte az állatokat, rögtön észrevette, hiányzik két szép tyúkja.
-- Sokat ér a te Bodrid! -- sírt az asszony. -- Alszik ahelyett, hogy őrködne.
A kakas elhatározta, hogy éjjel ő fog vigyázni a tojóira.
-- Megvédem őket, akárhogy is. -- kukorékolta.
S amikor újra eljött az éjszaka, felült az ülőre, de szemét a világért le nem hunyta volna. Nem kellett sokáig várakoznia. Mivel a ravaszdi úgy gondolta, könnyű dolga volt tegnap, ma is azon a helyen fogja beszerezni a vacsorára valót.
Gyorsan sikerült is elkapni a tyúkocskát, s bevonszolni az alagútba, de az éber kakas sem volt rest.
-- Állj meg gazember! Add vissza a tyúkom! -- s azzal utána iramodott a rókának, az alagút szűk járatába.
Az erdő
ben érte utol a tolvaj rókát, aki megállt pihenni a nagy futás miatt.-- Gyere kukori, gyere. -- s megsimogatta a hasát. -- Hamarosan te is ide kerülsz.
Róka koma azonban nagyot tévedett. Nem találkozott még ilyen elszánt és harcias kakassal, aki úgy ütötte agyba-főbe, rúgta, vágta, míg fájdalmában felordított.
Elengedte a tyúkokat és úgy elfutott, hogy talán még most is fut.
A kakas büszkén lépkedett kihúzott nyakkal hazafelé, s követte őt a megmenekült tyúkocska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése