-- Jó dolgom van. Ezt a mai napot pihenésre szánom. -- döntötte el magában és még kényelmesebben elhelyezkedett, ha eltalálna aludni, nehogy leessen.
Már éppen félálomban volt, amikor keserves sírást, jajgatást hallott. Felkapta a
fejét.-- Honnan jön a hang? Ki sír ilyen szívszaggatóan?
Hallgatódzott. Újból felhangzott a zokogás.
-- Jaj, jaj! Fáj, nagyon fáj! Nem kapok levegőt, s lassan éhen és szomjan is halok! -- siránkozott valaki.
-- Te sírsz? -- kérdezte a bogárka a mellette álló szép, formás meggyfától.
-- Igen, én sírok. -- válaszolt suttogva a fa.
-- Mi a bajod?
-- Gyere közelebb és látni fogod, van miért sírnom. -- hívta a meggyfa a katicát.
A katica bogár azonnal felszaladt a fára.
-- Látod, hogy mi a bajom? -- kérdezte tőle a fácska.
-- Igen látom, de nemcsak látom, hallom is, hogy ezek a tetvek rágják a szép zöld leveleidet. Alig van már egészséges levél a gallyaidon. Mindenütt tetű és tetű. De megmentelek én ezektől a kártevőktől, csak várj egy kicsit, azonnal elszaladok és segítséget hozok, mert egyedül nem győzöm a tisztogatást. Tudod kis fa, egységben az erő!
Azzal már el is sietett. Egyenesen a kertben lévő hangyabolyhoz ment. Illedelmesen bekopogott, megvárta míg kijön valaki.
-- Szerbusz katica bogárka, csak nincs valami baj? Nagyon izgatottnak látszol. -- köszöntötte és kérdezte a hangya.
-- Persze, hogy izgatott vagyok, mikor a tetvek megtámadták a szomszédotokban élő meggyfát. Csak rágják és rágják szegény kis gyenge fának a leveleit. Azért jöttem, hogy hívjalak benneteket segíteni, közös erővel mentsük meg a fát.
-- Szólok a testvéreimnek -- mondta a kis hangya -- és már mehetünk is.
Úgy is volt. A katica bogár vezetésével több, mint száz hangya futott fel a fára. Kapkodták, nyelték a megriadt tet
veket.Olyan erővel törtek a meglepett levéltetvekre, hogy amelyiket nem kapták el, az hanyatt-homlok menekült.
A kis meggyfa megszabadult ellenségeitől, de még időbe telt, míg a sebei begyógyultak és újra zöld színben pompázott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése