Sokszor olyan messze elrepülnek, hogy alig találnak haza a kaptárjukba. Ha őket nem bántják, nem bántanak senkit. Vidáman, zümmögve szállnak egyik színes virágról a másikra. Egy kis virágszirmon megpihennek, elbeszélgetnek, aztán már indulnak is tova.
Egyszer az egyik kis méh megtépázva, alig vonszolva magát, repült be a kaptárba. Igen kevés virágport hozott.
-- Mi történt veled? -- kérdezte tőle a méh királynő.
-- Oh felség, összeverekedtem a vadméhekkel. -- nyöszörögte a sebesült. -- Gyűjtögetés közben odarepültek az én virágomra. Kértem őket, menjenek tovább, de nem mentek.
-- Te tűnj el innen! -- mondták nekem, s rám támadtak.
-- Holnap társat kapsz. -- adta ki a parancsot a királynő. -- Együtt mentek dolgozni.
Úgy is volt. Négy méhecske kísérte munkába a lesántult méhet.
Azonban a gyűjtő területükön a vadméhek már lesben álltak, kijelentették, ezután itt fognak dolgozni, elzavarták a méheket.
-- Nem hagyjuk ennyiben a dolgot. -- mondta a királynő, amikor tudomására jutott a honfoglalás. -- Ez a terület régtől fogva a miénk. Megvédjük!
Összehívta dolgozóit és így szólt hozzájuk:
-- Ezennel hadat üzenünk a bitorló vadméheknek. Élesítsétek ki lándzsáitokat.
Követet küldött az ellenséghez és kitűzték a csata idejét. Bátran indultak a harc színhelyére a méhek.
A királynő óriási csapatot állított össze.
A vadméhek is csatasorba álltak. Minden idők legnagyobb csatája volt.
Korán reggel kezdődött. Hangos zümmögéssel támadt egymásnak a két csapat. Hulltak a méhek és a vadméhek egyaránt.
A lepkék, a
kik tudtak a vadméhek erőszakos virág foglalásukról, a méheknek kívántak győzelmet.A nap utolsó sugarai simítottak végig a fákon, virágokon, amikor a vadméhek föladták a harcot. Elkotródtak és megígérték, hogy többet nem háborgatják a méheket.
-- Győztünk, hurrá! -- kiáltottak fel a bátor méhek.
Olyan elszántan küzdöttek, hogy megérdemelték a győzelmet, hiszen a saját területüket védték a sok-sok virágot, melyből nektek készítik a sűrű, illatos mézet.
Ugye szeretitek gyerekek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése