A bál

A baromfiudvarnak népes lakója van. A kakas a tyúkjaival. A pulykakakas a tojóival. A libák élükön a gúnárral és a hangos kacsák.
Nagyon vidáman éltek együtt. Persze a napok nem teltek csendesen, békességben. Állandóan veszekedtek, marakodtak.
Egyszer egy napon dobpergés közepette hírré tették, hogy este nagy bált rendeznek, melyre mindenkit szeretettel meghívnak.
Meghallották ezt a baromfiudvar lakói. Azon nyomban elhatározták, hogy ők is részt vesznek a mulatságban. Lázas készülődésbe kezdtek.
A libák lefutottak a tóhoz. Nyakig ugrottak a vízbe, hogy tolluk tiszta és hófehér legyen. Ahogy kijöttek a vízből, megrázták magukat, csőrükkel többször végighúzták tollaikat, hogy szép simán álljanak.
A pulykák is rendbe szedték tollaikat. A kakas koma csőrével a farkát húzogatta, igazgatta, hogy szépen, ívelten kunkorodjon.
-- Kukorikú! Készüljetek tyúkocskáim, jól megtáncoltatlak benneteket! -- kiáltott vidáman.
A tyúkok készültek a legizgatottabban. Addig míg a libák tollaikat lefelé simogatták, ők azon igyekeztek, hogy minél bodrosabban, minél jobban szétálljanak.
-- Adj kölcsön egy tollat! -- futottak a kakashoz, a pulykákhoz. -- Add ezt ide! Ezt idetűzöm, ezt ideragasztom! Azt sem tudták, hogy hová, mennyit, milyen tollat tegyenek. Ők akartak a legszebbek lenni.
Amikor mind elkészültek, lefutottak a tóhoz. Ott illegették-billegették, nézegették magukat a víz tükrében.
-- Szép vagyok? Jól nézek ki? -- kérdezgették egymástól.
A pulyka kakas is belenézett a vízbe. Nézte magát, majd büszkén kijelentette:
-- Tetszem magamnak. Én leszek a legszebb a bálban.
Most, egyszer csak megjelentek a kacsák. Beleereszkedtek a vízbe, hogy ők is megfürödjenek.
-- Odanézzetek! -- kiáltott a gúnár. -- Ők is bálba készülnek! Ugyan már hápik, ilyen lábakkal jobb, ha itthon maradtok. Mindenki rajtatok nevetne. Ilyen kövér kacsák nem is tudnának táncolni!
A kacsák nem szóltak egy szót sem. Összedugták a fejüket és csendesen tárgyaltak valamiről.
A többi baromfi elkészült és elindultak a bálba.
Elől mentek a libák. A gúnár figyelmeztette lúdjait:
-- Csak szépen lépkedjetek libasorban, ne lógjatok ki a sorból!
Utánuk mentek a tyúkok a kakassal. Őket követték a pulykák. A pulyka kakas szétterjesztette szárnyait, melynek hegye a földet súrolta. Lábaival topogott a földön. Közben körbe-körbe forgott, gyakorolta a táncot.
Így értek a bálterem elé. Bevonultak. A zene már javában szólt.
A gúnár udvariasan meghajtotta hosszú nyakát és táncba vitte a liba hölgyet.
A kakas is táncoltatta a tyúkocskákat.
A pulyka kakas odabillent a pulykák közé és táncra kérte őket. Nem tudták eldönteni, ki táncoljon elsőnek, így körbe álttak és úgy táncoltak. A pulyka kakas a kör közepében jobbra-balra forgolódva kiabálta:
-- Engem néznek! Engem néznek! Én táncolok a legszebben.
Egyszer csak nyílt az ajtó, s beléptek a kacsák. Mindenki ámult-bámult. Volt is mit nézniük.
A kacsák gyermekláncfűből nyakláncot fontak a nyakukba. Rajta hagyták a szép sárga virágát is a növénynek. Így olyan színesek voltak, hogy mindenki táncra kérte őket.
A bál végére jól elfáradtak. Hazafelé a menet nagyon csendes volt.
A pulyka kakas nem hangoskodott már. Sántikálva szedte a lábait.
Az ólban mindenki a helyére sietett. A tyúkok felültek az ülőkére, a libák, a kacsák alul helyezkedtek el és azon nyomban mély álomba merültek.