Brumi

-- Az erdő mélyén szép piros málnát láttam. -- szólt anya három gyermekéhez. -- Vigyetek egy kis kosárkát és szedjetek.
Anita, Rudika és Robika örömmel szót fogadtak. Úgy határoztak, hogy a málna szedést összekötik vidám játszással. Az erdőhöz érve legelőször is a hasukat tömték meg az édes málnával, közben nagyokat kacagtak.
-- Mielőtt bújócskázunk -- mondta Anita --, szedjük tele a kosarunkat.
Szorgalmasan rakosgatták az illatos gyümölcsöt a bokorról a kosárkába.
Ahogy így dolgozgattak, egyszer csak megreccsent az ág és a bokrok közül barna, bozontos medve fej bukkant elő.
-- Meneküljünk! -- kiáltott fel Anita, s a kosarat is eldobta, hogy gyorsabban szedhesse a lábait futás közben. A két fiú rémülten szaladt utána.
-- Brumma, brumma -- mordult a medvebocs --, ne fussatok el, nem bántalak benneteket. Gyertek vissza, segítek málnát szedni.
A gyerekek megtorpantak.
-- Menjünk vissza? -- kérdezte Robika.
-- Menjünk. -- mondta a másik kettő.
A kis medve maga is még kölyök volt, segített nekik teleszedni a kosarat málnával. Mikor tele volt a kosár, játszani kezdtek.
-- Bújócskázzunk. -- ajánlotta Anita.
Hol a bocs volt a hunyó, hol a gyerekek. A kis Brumi megtalálta a gyerekeket, bármennyire elbújtak.
Elszaladt az idő, haza kellett menni a gyerekeknek.
-- Ugye holnap is eljöttök? -- kérte a gyerekeket a medve. -- Jó volt együtt játszani. Tudok egy odvas fát, tele van mézzel. Hozzatok bögrét és holnap megtöltjük mézzel. Nagyon finom ám az édes, ragadós méz.
Másnap a maci elvezette a gyerekeket az odvas fához.
-- Majd én megtöltöm a csuprotokat. -- ajánlkozott Brumi.
Az illatos mézet hamar kinyalogatták négyen.
-- Ugye nem volt elég? Hozok még. -- mondta a kis bocs, s már mászott is újra a fára.
Alig, hogy felért:
-- Jújj, jújj! -- ordított fel. -- Megcsíptek a méhek! -- s majd leesett a fáról fájdalmában.
-- Ez jól megdagadt. -- állapította meg Anita, mikor Brumi végre a földön volt.
-- Nagyon fáj! Alig látok. -- panaszkodott a bocs.
-- Enyhítek a fájdalmadon. -- mondta a kislány készségesen, azzal levette pólóját, a forrás vízében megmártotta és borogatást tett a maci dagadt arcára.
-- Sokkal jobb, hűsít. -- hálálkodott Brumi.
-- Mire nagy leszel, addigra el is felejted. -- mondta nagy bölcsen barátjának Rudika.