Kutya macska barátság

-- Anikó, etesd meg az állatokat! -- mondta anya a kislányának.
-- Tejet adjak neki? -- kérdezte Anikó.
-- Igen.
A kislány kiöntötte a tálkába a tejecskét, letette a földre.
-- Mirci, Morzsi, gyertek reggelizni! Szaporán, szaporán! -- hívta őket és azért sürgette, mert a kis cica lustán nyújtózott egy jó nagyot. Odaballagott a két négylábú háziállat, a kiscica és a kutyuska.
-- Igyátok meg a tejcsit! -- s a kislány megsimogatta őket.
Élvezettel nyalogatták a reggeli tejet. Egy tálból ettek mióta megvannak. Igen nagy barátságban élnek együtt. Igazi pajtások. Sokat játszanak, kergetőznek, birkóznak. Még soha nem veszekedtek.
Ha a Mirci alszik, Morzsi őrzi barátja álmát, ha a kutyus hajtja fejét álomra, a cicus vigyáz a csendre.
-- Pszt, ne hangoskodj! -- szól ilyenkor az arra ténfergő tyúkocskára. -- Pszt, alszik a Morzsi.
Csendesen ballag vissza a többi csibéhez a tyúk.
-- De nagy a barátság a kutya és a macska között! -- mondja a kakasnak. -- Kíváncsi vagyok, meddig tart ez?
Erre kíváncsiak voltak mások is. És megsúgom nektek, hogy nem tartott sokáig. Úgy összevesztek ... No, de nem vágok a közepébe. Elmondom sorjában.
Egyszer a gazdaasszony pulóvert kötött Anikónak. Szép, piros fonálból.
-- Abba kell hagynom a kötést. -- gondolta az asszony. -- Főzni kell.
Fel is állt, letette a kötést a fotelba. Ott játszadozott a két kis nebuló. Amint egyedül maradtak a kiscica rögtön felfedezte az új játékot.
-- Nézd milyen nagyszerű labdát találtam, gyere gurigázzunk.
-- Nincs kedvem. -- felelte Morzsi. -- Játssz egyedül.
-- Nem bánom. Ezzel egyedül is jó labdázni. -- és ide-oda gurította a fonalat. Addig játszott vele, míg úgy összegubancolta, hogy elszakadt és még a megkötött darab is a földre esett.
Megijedt a kiscica, érezte, hogy nagyon rosszat csinált. Ott hagyta a tönkre tett pamutot és elbújt a szekrény mögé.
Szegény Morzsi semmit sem vett észre, mert édesen aludt összegömbölyödve az asztal alatt.
Amikor az asszony bejött a szobába, azonnal észre vette a kárt.
-- Mit műveltél te haszontalan? -- kiáltott rá a kutyusra, aki felébredt álmából és azt sem tudta ijedtében, hol van.
-- Én nem csináltam semmit! -- védekezett.
-- Még tagadod is? Hiszen rajtad kívül senki nincs itt! -- azzal jól elverte Morzsit, aki úgy vonyított fájdalmában, hogy a cicus befogta a fülét a szekrény mögött, de nem bújt volna elő, hogy megvédje a barátját.
-- Vaúú, vaúú, nem csináltam semmi rosszat!
Hiába sírt, jól kikapott.
Morzsi a verés elől, no meg azért, hogy nyalogatni tudja fájó hátát, bebújt ő is a szekrény mögé. Akkor vette észre Mircit:
-- Te miért bújtál el? -- kérdezte tőle, de nem kellett, hogy a macska válaszoljon, rájött magától.
-- Szóval, te helyetted kaptam ki? Te alávaló macska! Ez neked a barátság?! -- azzal jól megharapdálta a cicát.
Így vesztek össze és még ma is haragszanak egymásra.