A fák doktora

Egy szépen ápolt, gyönyörű gyümölcsös kertben élt és mindig vidáman dalolt a fekete rigó.
Korán reggel víg nótával köszöntötte a kert tulajdonosait és késő este csendes dallal kísérte álomba őket. A fák zöld lombjai között búvóhelyet talált magának a rigó a rekkenő hőség elől.
-- Szép az élet! -- énekelte a rigó.
Egyszer azonban a vén diófa két ágán a levelek sárgulni, majd hullani kezdtek. Szomorúan lógatta ágait a fa.
-- Mi történt veled? -- kérdezte tőle az énekes madár. -- Beteg vagy?
-- Igen, igen. -- bólogatott fájdalmasan a fa. -- Úgy érzem féreg rágja a rostjaimat.
Alig telt el egy pár nap, másik két fa is megbetegedett.
Csüggedten tárta szét szárnyait a rigó.
-- Nagy baj van a kertben! -- állapította meg. -- Szólnom kell a gazdának. Ha ez így megy tovább, minden fa beteg lesz. Lehullanak a leveleik és nem lesz nekem, ami árnyékot és hajlékot adjon.
Oda is szállt a ház ablakába és így szólt bánatosan.
-- Gazduram! A kert fái szenvednek! Azt hiszem orvost kellene hívni, aki megvizsgálná és meggyógyítaná őket.
Kiment a gazda a kertbe és látta, hogy valóban sárgulnak a fák levelei.
-- Ide bizony orvos kell. -- állapította meg, miután átnézte az ágakat. -- Hiába permetezték, a baj belül van.
Meghallotta a beszélgetést a vadgalamb, amint ott ült az egyik fa tetején.
-- Tudok én egy jó orvost, kimondottan a fák doktora. Ha akarjátok, elhívom. -- búgta készségesen.
-- Siess kérlek, repülj gyorsan! -- kérte a madarat az ember.
Sebes szárnycsapásokkal szállt a vadgalamb egyenesen a sűrű erdő közepébe. Már messziről lehetett hallani, amint kopogtatja a fák törzsét a fakopács, mert ő volt a doktor.
-- Sürgős ügyben kereslek -- szólította meg a galamb. -- Nagy beteghez hívlak, tőled várnak gyógyulást. -- s elmondta kérését.
-- Gyerünk. -- mondta a harkály, s szélsebesen szelte a levegőt. A vadgalamb alig tudta követni.
-- Hol vannak a betegek? Áhá, hát ők azok? -- látta meg a fakopács a sárga levelű fákat.
Azonnal munkához látott. Gondosan kopogtatta végig a fa fájdalmas részeit.
-- Kip, kop, kip, kop. -- azután hallgatódzott. -- Itt a baj! -- rikkantotta el magát. -- Ne búsulj -- mondta a fának --, megtaláltam a betegséged okát.
Azzal kop-kop ütögette erős csőrével a fa ágát, s kihúzott belőle egy jókora hernyót.
-- Itt a bestia! -- mutatta meg a gazdának, s hopp, már le is nyelte.
Egymás után gyógyította meg a fákat. Azok szegények megkönnyebbülve sóhajtottak fel.
-- Köszönjük, hogy megmentetted az életünket. -- mondták hálásan a harkálynak.
-- Nagyon szívesen, csak szóljatok máskor is, ha szükség lesz rám, jövök. -- s elrepült vissza az erdőbe és fáradhatatlanul gyógyította a fákat.