A kis mosómedvék

Messze tőlünk, a tengeren túl, valahol Amerikában a lakott területekhez közel él a legtöbb mosómedve. Ezek közül való az a medve család, akikről az én mesém szól.
A medve mama két csemetéjére, reggeltől estig csak mos és mos. Alig adja rájuk a tiszta ruhát, máris moshat, mert sietni kell a szárítással, hogy újra cserélni lehessen.
-- Apjukom, az a szerencsém, hogy nagyon szeretek mosni. -- mondja mindig, amikor eljön az esti pihenés ideje.
-- Örüljünk, hogy egészséges és eleven fiaink vannak. -- vigasztalja párját a papa.
S a következő reggel kezdődik újra elölről.
-- Zsiga! -- kiált az egyik kis mosómedve, testvérének. -- Jössz játszani?
-- Itt vagyok, indulás! -- ugrik oda Zsiga.
Azzal cammognak, egyenesen a városba.
-- Zsákutca. -- mondja Peti.
Így hívják a két kis bocsot: Zsiga az idősebbik, Peti a kisebbik. Minden rosszaságra kaphatóak. Most is, hogy bejöttek a házak közé, jaj lesz annak ami a kezük ügyébe kerül. Nem vette el a kedvüket az sem, hogy zsákutcába kerültek.
-- Na és? Mit számít? -- csodálkozik Zsiga. -- Nézd itt egy teli kukás edény, mi minden található benne!
Azzal uccu neki, felfordították és kíváncsian turkálni kezdtek a számukra értékes, de rettentő piszkos holmik között.
-- Ez vajon mi lehet? -- kapott fel egy olajos vasat a kisebbik bocs.
-- Nem tudom, de add ide had nézzem meg. -- s egyből kikapta testvére kezéből. Forgatta, majd eldobta. -- Semmi, egy vacak vas csupán.
Mind a két kis mosómedve fehér ruhája tiszta fekete lett a koszos, olajos vasdarabtól. Mit sem számít, néztek végig egymáson.
-- Majd kimossa a mama. -- mondták.
Tovább turkáltak. Egy óra múlva, mikor haza értek, medve mama nem ismert fiaira. Rémülten csapta össze két kezét és így kiáltott:
-- Elegem van a sok koszos ruháitokból, ezt már ki nem mosom! Itt az ideje, hogy ti mossátok ki a bepiszkított ruháitokat. Csak így fogjátok megtanulni, hogy hogyan vigyázzatok magatokra.
Azzal odaállította a két medve fiút a mosóteknő elé.
-- Tessék itt a víz, mossatok!
A bocsok ímmel-ámmal álltak neki a mosásnak. Dörzsölték, nyomkodták a ruhákat. Hamar elfáradtak.
-- Megfájdult a hátam. -- panaszkodott Peti.
-- Hólyag lett a kezemen. -- jajgatott Zsiga.
-- Hagyjuk abba. -- mondta Peti. -- Szerintem ez már tiszta.
-- Én majd eldöntöm. -- lépett oda hozzájuk a mama.
Kivette a vízből a ruhákat és tüzetesen szemügyre vette.
-- Ez tiszta? -- bökött egy fekete foltra. -- Kezdjétek újra a mosást. Akkor lesz tiszta, ha már ragyog mint a hó.
-- Ragyog, mint a hó? -- esett kétségbe a két rakoncátlan mosómedve bocs. -- Mikor lesz az? Nekem már minden sajog ettől a hajolástól.
-- Nekem is szokott fájni a derekam, a hátam, a két kezem, de ti nem igen szoktatok vele törődni. Egy-kettő, mosni tovább! Ha ma még szeretnétek játszani, igyekezzetek.
Mit tehetett mást a két lurkó, mostak addig, míg egyetlen folt sem látszott a ruhán. Mire végeztek, nem volt kedvük játszani.
Este, amikor ágyba kerültek, pillanatok alatt álomba merültek.
A mosómedve mama okosan döntött, amikor velük mosatta ki a piszkos ruhájukat, mert ettől kezdve nagyon vigyáztak rá.