Kényeske Röfi Bözsi

Egy hatalmas erdő kellős közepén folydogált egy kis patak. Odajártak inni és fürödni az erdő lakói. Békességben megvoltak egymás mellett.
A vaddisznó család is itt élt a víz közelében.
-- Figyeljetek rám, röf, röf! -- szólt a vaddisznó papa a kismalacokhoz, akik kilencen voltak testvérek. -- Maradjatok csendben.
De a csíkos ruhás malackák egy pillanatig sem maradtak csendben. Állandóan hol az egyik, hol a másik visított, mert mindig piszkálták egymást.
-- Uiii, uiii, uiii, ne húzd a fülem! -- kiabált az egyik.
-- Uiii, uiii, engedd el a farkam! -- visított a másik.
-- Csend! Förmedt rájuk szigorúan a papa, s jókorát lekent a hozzá közel álló, visítozó malacnak. -- Így ni. Lesz már csend végre?
-- Í - í -- igen papa! -- válaszoltak a megszeppent malackák.
-- No végre! -- mondta az apjuk. -- Odamehettek a vízhez. Igyatok, fürödjetek, de maradjatok a patak szélén. Beljebb ne zavarjátok fel a vizet.
-- Hurrá! Hurrá! -- kiáltottak fel a csemeték. Azzal egymást lökdösve, taszigálva rohantak a vízhez.
Volt a kis csíkosok között egy kislány, úgy hívták, hogy Röfi Bözsi. Ez a malacka óvatosan, vigyázva lépkedett a víz széléig.
-- Meg ne lökj! -- szólt a mellette ugráló testvérére. -- Nem szeretném besározni a ruhám, de még a cipőmet sem.
-- Ó, ó, ó! Hallottátok? -- szólt a többiekhez az egyik fiú testvére. -- Nem akarja összekenni a ruháját! A kisasszony nem is tudja, hogy mi a jó!
Azzal a nyolc vadmalac nyakig süllyedtek a vízbe. Fröcskölték, túrták az iszapos vizet. Pillanatok alatt a fejük búbjáig sárosak lettek. Ki sem akartak menni a partra, hiába hívta őket vaddisznó mama.
Röfi Bözsi meg csak állt, állt és undorodva nézte a hancúrozó csapatot.
-- Pfúj! Hogy néztek ki! -- biggyesztette el a száját.
-- Gyertek már uzsonnázni! -- hívta újra malackáit a mama. -- Hányszor kell szólnom?
Meghallották végre a fürdőzők. Kitrappoltak a pocsolyából. Odahasaltak anyjuk elé, mindegyik elkapott egy-egy csecsbimbót és jóízűen szívták a friss tejet.
Odalépett pipiskedve Röfi Bözsi is.
-- Gyere kicsim, gyere! -- nógatta a mamája.
-- Sáros lesz a ruhám -- mondta kényeskedve a kis malac lányka. -- Menjetek innen, én is éhes vagyok!
-- Mi az, hogy menjünk innen? -- kérdezte két nyelés között az egyik testvére. -- Ha félted a ruhácskádat, éhen maradsz.
Röfi Bözsi egy darabig nézte őket fintorogva, de gyomra parancs szavára csak odahasalt ő is és mindenről elfeledkezve itta a finom, langyos tejecskét.