A kis gyíkocska

Egyszer volt, hol nem volt, ott hol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kis zöld gyíkocska. Szép napsütéses idő volt. A kis gyíkocska felmászott egy kőre és sütkérezett.
Arra kirándult három gyerkőc. Az egyik kisfiú meglátta a gyíkot.
-- Odanézzetek, mit találtam! -- kiáltott fel a fiúcska, s máris ugrott, hogy elkapja a gyíkocskát. El is kapta a farkát. Hanem a fiú kezében ott maradt a farok.
-- Mit csináltam? Oh, mit csináltam! -- siránkozott szomorúan a fiúcska.
-- Mit csináltál? -- futottak oda a társai.
-- Igazán nem akartam! -- szabadkozott a kisfiú.
-- Mégis letépted a farkát! -- bántották barátai.
A gyíkocska először elfutott, de amikor hallotta, milyen bánatos a kisfiú, visszament, s így szólt:
-- Ne szomorkodj. Meglátod, hogy újra ki fog nőni a farkam. -- vigasztalta a szomorú fiút.
-- Nem haragszol rám, amiért letéptem a farkad? -- kérdezte a kisfiú.
-- Haragszom, persze, hogy haragszom. Ilyet nem szabad csinálni, de megbocsátom, mert látom mennyire bánt. Nem akartál te rosszat tenni.
-- Valóban nem, csak meg akartalak fogni, hogy megsimogassalak. -- mondta a fiú.
-- Biztos, hogy ki fog nőni a farkad? -- kérdezte aggódva a kicsi fiú.
-- Igen, egész biztosan. -- válaszolta a kis zöld gyíkocska. -- Gyere el pár nap múlva és látni fogod, hogy újra lesz farkam.
A kisfiú még mindig hitetlenkedett, de megígérte, el fog jönni hamarosan. Elbúcsúztak a gyíkocskától és haza mentek a gyerekek.
A fiú éjjelente rosszul aludt, mindig a letépett farokra gondolt. Megígérte magának, ha ki is nő a gyík farka, soha többé nem nyúl hozzá, nehogy még egyszer leszakadjon.
Alig várta, hogy elteljen a pár nap, már rohant is vissza a kőhöz, ahol a kis gyíkocska lakott, hogy meggyőződjön, valóban kinőtt-e a farka.
A kövön ott napozott egy gyík. Szép hosszú farka volt. A fiú nem tudta, hogy ez az ő gyíkja-e?
A gyíkocska azonban megismerte a kisfiút és nem is futott el tőle, hanem így szólt hozzá:
-- Ugye, Rudika -- így hívták a kisfiút, ha még nem mondtam volna --, nem ismersz meg? Pedig én vagyok, akinek leszakadt a farka a múltkor. Látod, ahogy mondtam, kinőtt a farkam.
-- Igen látom -- szólt megilletődve a fiú --, és még szebb is, mint volt. Azért nem tépném le soha többé.
-- Hiszek neked és ha akarod, legyünk barátok. -- ajánlotta a gyíkocska.
-- Nagyon jó, örülök neki! -- mondta Rudika. -- Most már elhiszem, hogy igazán megbocsátottál nekem.
Ettől kezdve nagy barátságban éltek. A kisfiú, mikor kirándulni ment, mindig meglátogatta a gyíkot.