-- Győzött Stefi kenguru, ő ugrott a legmagasabbat. -- közölte az eredményt a tanító bácsi.
-- Fára mászás következik! -- adta hírül a varjú. -- Kár, kár a gyertyán fához gyülekezzenek a versenyzők.
Sorban állt a fánál a vadmacska, a medve és a majom.
-- Rajt! -- kiáltott a tanító mester.
Ügyesen másztak ágról ágra, egyre feljebb, s a majom egy teljes ághosszal megelőzte a vadmacskát, aki pedig azt hitte, ő lesz az első.
A távolugrásban a párduc aratta le a babért.
-- Most a versenyfutás következik. -- jelentette be a rendező, Róka Marci.
Rajthoz álltak a nyuszik, a rókák, az őzek. A nyulak között volt két testvér. A szerény Ugri Füles és a nagyszájú, de lusta Tapsi.
-- Húzzátok fel a nyúlcipőket! Felkészülni, Rajt! -- hangzott el az indítás.
Nekiiramodtak a versenyzők. Hamarosan Ugri Füles az élre tört és könnyedén ért be elsőnek a célba.
Méregbe gurult Tapsi, aki elhatározta, hogy ő lesz az első, de mint már tudjuk ez nem sikerült neki.
A tanító bácsi nagyon megdicsérte Ugrikát.
-- Fiam a te cipőd úgy látszik a legjobb. Ügyes és gyors voltál. Holnap szintén verseny fogtok futni, de hosszabb távon. Menjetek haza, pihenjétek ki magatokat.
Búsan ballagott testvére mellett Tapsi. Irigy volt Ugri Füles sikerére. Gondolkozott, törte a fejét, hogy hogyan törjön holnap ő az élre. Hogyan sikerülhetne neki?
-- megvan a megoldás! -- ugrott egy nagyot örömében.
-- Mit ugrálsz Tapsi? Megijesztettél. -- szólt rá Ugri.
-- Semmi, semmi, csak eszembe jutott valami. -- mondta a kópé.
Hogy miért kópé? Mert olyan dolgot eszelt ki, ami nem rendes nyúlra vall. Éjjel, amikor mindenki aludt, Tapsi ébren forgolódott az ágyában, de nem sokáig. Hamarosan kiosont az ágyból, szép csendesen és elcsente a testvére cipőjét. Helyébe odatette az övét.
-- Na, most mutasd meg majd, hogy mit tudsz?! -- súgta halkan, ne hogy felébressze a többieket.
-- Enyém a varázscipőd. A tanító bácsi azt mondta, azért lettél első a futásban, mert a te cipőd a legjobb. -- motyogta a fogai között.
Felhúzta a lábára a cipőt és úgy bújt vissza a takarója alá. Nyugtalanul aludt reggelig.
Másnap újra összemérték az erejüket, gyorsaságukat a futók.
A rajt után úgy nekiiramodott Tapsi, hogy majdnem felszántotta az orrával a földet. Hirtelen olyan erővel
futott, hogy egy-kettőre lehagyta társait. De jaj! Egyszer csak elkezdett lassítani, majd sántítani és félre állt.-- Mi történt veled Tapsi? -- kérdezte tőle a tanító bácsi. -- Azt hittem te leszel a győztes.
-- Kicsi a cipő! Nyomja a lábam! -- siránkozott a pórúljárt nyúl.
Mert bizony hiába lopta el Ugri Füles cipőjét, arra nem gondolt, hogy az ő lába nagyobb, szorítani fogja a cipő.
Így lett Ugri megint az első, megérdemelten, s Tapsi kiesett a versenyből. Szégyentől pirosló arccal kullogott el a verseny helyszínéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése