Téli álom

-- Hrrr-phú -- hangzott a barlang mélyéről a horkolás. Téli álmukat aludták a medvék. A tél beállta előtt megrakták a kamrájukat finomságokkal: mézzel, málnával, áfonyával. A hasukat is csordultig tömték, hogy télen a hidegben erre ne legyen gondjuk.
Mélyen aludt a medve család. Mama, papa és a két bocs.
Egyszer az egyik bocs forgolódni kezdett. Kinyitotta a szemét.
-- Valami zörgést hallottam. -- mondta magában.
Csendben hallgatódzott, de nem hallott semmit.
-- Talán álmodtam. -- gondolta, azzal becsukta a szemeit, hogy ismét álomba merüljön. De akkor újra hallotta a neszt, mintha valaki morogna.
-- Ahá, tudom már, mi ez? A gyomrom korog. Ettől aludni sem lehet. Éhes vagyok.
A gyomra egyre erőteljesebben jelzett.
-- Felkelek, kimegyek az éléskamrába és keresek valami ennivalót.
Óvatosan osont ki, nehogy felébressze a többieket.
A polcon bögrékben, tálkákban sorakoztak a csemegék. Mindenkinek rajta volt a jele az edényen. Az ő jele a málna volt, a testvéréé eper.
-- Megeszem a húgom mézét -- találta ki hirtelen --, és tavasszal, ha újra felébredek szintén korgó gyomorral, megeszem az enyémet. A kis húgom úgysem meri megenni az enyémet, azt hiszi az övét már megette a téli alvás előtt.
Így okoskodott a bocs, aki nagyon szerette a hasát és nem riadt vissza attól sem, hogy elvegye a másét.
Utolsó csöppig kinyalta az édes mézet, ivott rá egy jó nagyot. Mielőtt visszaballagott volna a vackára, kidugta a fejét a barlang ajtaján.
-- Vajon milyen idő van kint? -- nézett körül kíváncsian, de gyorsan becsukta az ajtót.
-- Brrr, de cudar hideg szél süvít! Visszabújok a jó meleg szénába és alszom, míg meg nem jön a tavasz. Brum, brum. -- mondta.
Azzal elnyújtózott a fekhelyén, oldalba bökte testvérét, hogy húzódjon arrébb egy kicsit. Ásított egyet és mély álom jött a szemére. Fel sem ébredt tavaszig. Azt sem vette észre, mikor a tél közepén a szülei kiballagtak a barlang elé. Megnézték, hogy látják-e az árnyékukat, s mivel látták, mordultak egyet és visszahúzódtak még szunyókálni.
A kis medvefiú rosszul számított, mert bizony a húga kereste a mézét és csapott olyan ribilliót, amikor nem találta, hogy a torkos bocsnak be kellett vallania bűnét.
Medve papa elkapta a fülét és jól megráncigálta.
-- Rossz fiú vagy! Nem tűröm, hogy lopj! Ha még egyszer megteszed, kikergetlek a barlangból! Megértetted? Most pedig odaadod a húgodnak a mézedet. Lódulj! -- s nagyot taszított mérgében a haszontalan medvebocson, aki megfogadta, soha többé nem veszi el a másét.