Lekvár főzés

Az erdő közepén egy tágas barlangban lakott medve papa, medve mama és három csemetéjük.
Ilyenkor nyáron nem igen bújtak be a barlangba, minden idejüket a napsütötte tisztáson töltötték. A kis bocsok ott játszadoztak, a szülők pedig örömmel felügyeltek a kis csemetékre.
-- Elég volt a játékból -- szólt egyszer medve mama --, tessék, itt van mindegyikőtöknek egy-egy kis kosárka, elmegyünk málnát szedni. Délután lekvár főzés lesz. -- jelentette be brummogva medve mama.
-- Papa kérlek te rakj nagy tüzet, hogy hamar megfőjön a lekvár. -- kérte mama a medve papát, aki épp pipája füstjét követte, hogy az, hogyan száll a levegőben felfelé.
-- Jó, jó, brumma, brumma, meglesz. -- ígérte.
Az öreg medve elindult bocsaival az erdő szélére, mert ott termett az édes, pirosló málna. Majd a földig hajoltak a bokor ágai a bő terméstől.
Egy-kettőre teleszedték a kosárkákat az illatos gyümölccsel, de még a hasukat is jól megrakták.
-- Hú, de nehéz ez a málna! -- mondták a gyerekek, de azért szívesen cipelték, mert a lekvárt nagyon szerették.
-- Sok lekvárt főzöl mama? -- kérdezték anyjukat a kis bocsok.
-- Igen, sokat, minden edényt teletöltünk. -- felelte a medve.
Ahogy cammogtak hazafelé nehéz terhükkel, egyszer csak puff! A medve mama orrára pottyant egy banán.
-- Brumm, brumm, de megijedtem! Ki dobta le? -- nézett fel a fára, de rövidlátó szemével nem látott semmit. Az egyik bocs rögtön felkapta az érett banánt.
-- Nekem is adj!
-- Nekem is! -- kérték testvérei.
S a kis bocs igazságosan három felé osztotta a gyümölcsöt.
-- Hú, de finom! -- mondták tele szájjal.
-- Ebből lehetne finom lekvárt csinálni -- sóhajtott medve mama --, de olyan magas ez a fa, hogy nem tudjuk leszedni róla a banánt.
Felnézett a fára az egyik kis bocs és megpillantotta a tetején kuporgó majom kölyköt.
-- Bízd rám a banán beszerzését mama! -- mondta a kis medve fiú.
Haza vitte a málnát, kiöntötte a tálba és már futott is vissza a fához. felkiáltott a majomnak barátságosan.
-- Szerbusz Maki, én vagyok itt Brumi! Gyere le egy kicsit!
A kis majom egyet-kettőt lendült és már ott is volt a kis medve mellett.
-- Szerbusz. -- köszönt. -- Játszani jöttél?
-- Most nem érek rá, mert a mama lekvárt főz, de holnap szívesen játszok veled -- mondta a kis bocs. -- Banánt szeretnék kérni tőled.
-- Banánt? Hát te nem tudsz szedni? -- csodálkozott Maki. -- Hiszen tudsz fára mászni.
-- Tudok, tudok -- bólogatott Brumi --, de ilyen hatalmas fára nem merek felmászni.
-- Akkor dobálok neked. -- mondta a majom és már fenn is volt a fán, s villámgyorsan dobálni kezdte a banánt.
A kis bocs alig győzte kosarába szedni. Meg is telt rövid idő alatt a finom gyümölccsel. Megköszönte illedelmesen a kis majom szívességét és boldogan vitte haza a lekvárnak valót, amit télire raktároztak el.