Mese a kis gólyáról

-- Megjöttek a gólyáink! -- újságolta Peti a szüleinek. -- Gyertek gyorsan nézzétek meg! -- s ahogy mentek az udvarra, már hallották a kelepelésüket.
-- Kelep, kelep -- csattogott a gólya papa hosszú csőre --, köszöntelek benneteket. Megérkeztünk. Szívesen fogadtok ugye most is?
-- Örülünk, hogy újra itt vagytok. -- köszöntötték újra.
-- No apjukom -- szólt a gólya mama --, nagytakarítással kezdjük.
Úgy is volt. Nagy gonddal tettek, vettek a fészekben. Javították ott, hol a szél, eső megtépkedte. Takarítás után friss szénával, tollakkal bélelték.
-- Szép tiszta, takaros lett az otthonunk. -- nézegették elégedetten.
-- Úgy érzem, hamarosan lerakom a tojásokat. Fel kell készülnünk a költésre. -- mondta gólya néni és vágyakozva gondolt születendő fiókáira.
Amikor megtojta tojásait, mind a ketten, türelmesen melegítették testükkel. Egyik nap a gólya papa, ahogy ült a tojásokon, halk kopogást hallott, mely egyre erősödött. Mire gólya mama hazaért, már a fiókák gyenge hangját is lehetett hallani, amint társalogtak egymással.
-- Kop, kop, nagyon szűk a hely idebent, igyekszem kifelé.
-- Nekem is sikerül nemsokára feltörnöm a tojásom héját, s akkor ripsz-ropsz kint leszek. -- felet a kis fióka a másik tojásból.
-- Hallottad őket? -- kérdezte párjától gólya papa.
Vadul dobogott a szívük örömükben, amikor mind a két fióka kidugta fejét és így szóltak:
-- Megszülettünk! De jó idekint! Szerbusztok mama és papa! -- s már kérték is az ennivalót.
Hol a papa, hol a gólya mama repült el, s hozták a finom falatokat, békát, halat, siklót, éppen azt, amit találtak.
A fiókák jó étvággyal nyeltek le mindent. Ettek, ittak és gyorsan növekedtek.
-- Repülni tanultok. -- jelentette ki gólya papa. -- Itt az ideje, hogy szárnyra keljetek.
A kis gólyák féltek, de ügyesek voltak és hamar megtanulták, hogyan kell szárnyaikkal a levegőben tartani magukat.
-- Csodálatos a levegőt hasítani! -- kiáltották vidáman és fáradhatatlanul röpködtek.
Amikor este a fészekben ültek papájuk így oktatta őket:
-- Reggel mi édesanyátokkal korán elindulunk vadászni. Addig, míg nem jövünk haza és nem engedjük meg, hogy kirepüljetek, a fészekben maradtok. Megértettétek? Megkövetelem, hogy szót fogadjatok, így nem történhet baj!
-- Megfogadjuk a tilalmadat. -- csipogták a fiókák, s így is tettek.
Egy idő után a szülők vadászni tanították a kis nebulókat.
-- Nem, nem! -- kiáltott a gólya papa a fiára, aki nagy szárnycsapással repült a meglátott zsákmány felé.
-- Óvatosan, csendesen, vitorlázó repüléssel, hirtelen kell lecsapni az áldozatra. Ott egy béka, mutasd meg fiam, mit tanultál!
S a kis gólya ügyesen követte papája tanítását, kapta el az éppen vízbe ugrani készülő varangyos békát.
-- Ne nyeld le rögtön! Emelkedj fel vele a magasba! Élvezd a vadászat gyönyörűségét! -- termett mellette gólya mama.
Mire eljött az ősz vége, a két kis gólya sok mindent elsajátított a két szerető, gondos szülőtől.