A vadgalamb

A vadgalamb mama és papa nagy-nagy szeretettel és türelemmel költötte ki kis fiókáit. A pelyhes, ügyetlen fiókák erőtlenül emelgették fejüket a kényelmes fészekben, de hangjuk annál erősebb volt. Éles hangon követelték a finom csemegét, a különféle magokat.
A vadgalamb szülők reggeltől-estig felváltva keresték és vitték a fészekhez a csőrükben az eleséget, hogy minél előbb nagyra nőjenek fiókáik. Így hamarosan fel is cseperedett a két vadgalamb csemete. Pihéiket tollak váltották fel.
-- Itt az ideje -- szólt vadgalamb papa --, hogy repülni tanítsuk őket.
Úgy is lett, elkezdték az oktatást.
-- Üljetek ki szépen a fészek szélére -- kérte a kis galambokat papa --, s onnan figyeljétek, hogyan terjesztjük szét és emelgetjük szárnyainkat anyátokkal.
A fiókák ki is ültek a fészek szélére és tágra nyílt szemekkel nézték, apjuk, anyjuk minden mozdulatát. Szerettek volna már ők is magasba emelkedni, ráfeküdni a tiszta levegőre és repülni ... repülni a kéklő ég alatt. Szerettek volna már szétnézni a kerek világban.
-- No, megfigyeltétek a szárny mozgásainkat? -- kérdezte vadgalamb papa, amint leszállt melléjük a fészekre. -- Ha igen, akkor próbálgassátok ti is.
A két fiókának nem kellett kétszer mondani. Nagy szárnycsapásokba kezdtek, majd kilökték egymást a fészekből.
-- Jól van, ügyesek vagytok. -- dicsérte meg őket a papa. -- Most pedig ki a fészekből!
Vadgalamb mama félelemtől reszketve nézte gyermekeit.
-- Jaj, csak le ne essenek! -- sóhajtozott.
-- Nem kell őket félteni. -- nyugtatta párját vadgalamb papa. -- Nézd milyen ügyesek!
S valóban a kis vadgalambok egyre bátrabban szelték szárnyukkal a levegőt, egyre magasabbra emelkedtek
. A szülők ott keringtek körülöttük. Magyaráztak nekik:
-- Így, így. Jól csináljátok. De most már vissza a fészekbe, mert elfáradtok. Később újra repülhettek.
A két fióka, bár még szívesen röpködtek volna, szót fogadtak és visszaszálltak pihenni a fészkükbe.
Papa, mama elmentek ennivalót keresni. A kis galambok egyedül maradtak.
-- Én repülgetek még egy kicsit, már megpihentem. Csodálatos dolog a repülés! -- szólt az egyik fióka.
S még mielőtt testvére figyelmeztette volna, hogy szüleik megtiltották, nem hagyhatják el a fészküket, a vadgalamb fióka ki is repült a fészekből s irány a kék ég. Repült, repült. Egyre távolabb került a biztonságot nyújtó otthontól.
Csak repült, repült, de egyszer csak elfáradtak szárnyai és zuhanni kezdett lefelé. Egyenesen bele egy magas villanyoszlop tetején lévő gólyafészek közepébe. Ráesett egy kis gólya fiúra.
-- Na, hát te, hogy kerülsz ide? -- csipogott túl az ijedségen a kis gólya.
A vadgalamb gyerek az ijedségtől először nem tudott megszólalni, de pár perc után elmondta, hogy szülei tilalma ellenére kirepült a fészekből és most potty ..., idepottyant.
Mire a gólya mama és gólya papa hazaérkezett, csőrükben a rúgkapáló békával, ami a kis gólya kedvenc csemegéje, addigra a fiókák barátságot kötöttek a vadgalamb fiókával.
A gólya szülőknek is elmondta a kis jövevény, hogyan került ide.
Gólya mama ingatta fejét jobbra-balra, közben hol egyik lábára, hol a másikra állt.
-- Amíg megtanulsz rendesen repülni, itt maradsz. -- mondta, és attól kezdve testvériesen megosztották a fiókák között az ennivalót.
A vadgalamb, mivel éhen nem maradhatott, meg kellett szoknia a furcsa eleséget.
Minden nap több időt töltött a galamb fióka repüléssel. Sokat gyakoroltatták a repülést vele a gólyák.
Hát ahogy a kis galamb repült ide-oda, egyszer egy hegyes karmú vércse lecsapott rá, hogy elfogyassza ebédre.
Igen ám, de gólya papa sem volt rest. Utána repült a tolvaj vércsének.
Hosszú csőrével jó nagyot koppintott annak fejére és így kiáltott rá:
-- Engedd el azt a kis fiókát!
A vércse megrémült a harcias gólyától, s bár rettentő éhes volt, elengedte zsákmányát.
Gólya papa hazavitte a rémült fiókát a gólyafészekbe. Pár napig ki sem lehetett mozdítani onnan.
-- Nem repülök, mert félek! -- csipogta és elbújt gólya barátai mögé.
Türelmesen nyugtatták gólyáék, míg el nem felejtette rémes kalandját a vércsével. Hamarosan megtanult rendesen repülni. A finom és bőséges ennivalótól jól megerősödött.
Akkor gólya mama hangos kelepelésbe kezdett és szétkürtölte a levegőbe, hogy ki vesztette el a fiókáját, mert náluk van egy kis jövevény, aki keresi szüleit.
Meghallotta vadgalamb papa a nagy kelepelést, aki pont arra repült. Azonnal odaszállt és boldogan vitte haza megkerült fiát.