Jó barátságban élt két kutya egy gyönyörű, díszbokrokkal, virágokkal teli udvarban.
A kis tacskó nagyon ravasz volt.Minden rosszba, csintalanságba belevitte társát, a megtermett német juhász kölyköt.
-- Gyere fussunk végig ezen a virágágyáson! -- lökte meg buksi fejével a juhász
kutya oldalát a tacsi, s már futott is.A nagy kutya utána.--Mit műveltek már megint?! -- kiáltott rájuk a gazdájuk. -- Hányszor mondtam már, hogy nem szabad letaposni a virágokat!
-- Vigyük el a fűbe a gazdi papucsát! -- bújtatta egy másik alkalommal a tacskó barátját.
Alex, mert így hívták a német juhász kutyát, már fel is kapta a foga közé a papucsot , s uzsgyi, vitte is. Lehasalt vele a fűbe és rágcsálta:
- De finom! -- vakkantotta oda a másik kutyának.
-- Add ide, én is játszom vele! --kapott a papucs után Bobi, a kis vörös tacskó.
--Már megint elvittétek a papucsom! -- szidta őket a gazda. -- Nem értitek meg, hogy nem szabad?!
A két kutya ráhajtotta fejét első két lábára és sunyin, bűnbánóan néztek fel:
-- De olyan jó játék a papucs, a felmosóruha, a söprű! -- vakkantottak a mérgelődő emberre.
Egyszer egy este így szólt a két kutyushoz a gazdájuk:
-- Úgy hallottam, itt járt az éjszaka a faluban a róka. Ha egyszer zsákmányra talált, várható, hogy egy ideig visszajár. Nagyon vigyázzatok a tyúkokra! Ha észreveszitek a ravaszdit, azonnal ugassatok!
-- Haú! -- ásított egy nagyot a német juhász kutya. -- Bebújok az ólamba és egy jót alszom. Elálmosodtam. Bobi, te őrködsz, vigyázol a tyúkokra! Éber legyél, el ne aludj!
-- Miért pont én? -- nézett mérgesen pajtására a tacsi. -- Miért én kezdjem az őrködést? Álmos vagyok én is. Kezd te! -- morogta.
-- Miért kezdjem én? -- mordult fenyegetően Alex. -- Ne vitatkozz velem, mert megtalállak harapni, én vagyok az erősebb!
Azzal befeküdt az óljába, kényelmesen elhelyezkedett és perceken belül hallani lehetett a horkolását.
A kis tacskó egy darabig forgolódott ide-oda, aztán gondolt egyet és ő is bebújt a saját kis óljába, két nagy fülét ráborította a szemeire:
-- Majd pont én fogok rókára lesni, míg ő alszik! -- morgolódott magában. -- Mit gondol, mi vagyok én?
Kis idő múlva ő is az igazak álmát aludta.
A vörös róka már messziről meghallotta a két kutya horkolását:
-- Nem mondom, két jó házőrzőt etet ez az ember?! -- mosolygott magában. -- Itt könnyű dolgom lesz.
Nem is teketóriázott sokat. Besurrant a tyúkólba, elkapott egy jó kövér tyúkot és már futott is vele a rókalyukba.
Felébredt reggel a ház ura. Nézi, számolja a tyúkokat:
-- Hű az áldóját! Egy hiányzik! Hát nem arra kértelek benneteket, hogy ébren töltsétek az éjszakát és vigyázzatok a tyúkokra? -- szidta a két álmosan pislákoló kutyát.
-- Én mondtam Bobinak, hogy őrködjön! -- ugatott a német juhász kutya szemlesütve.
-- Te lettél volna a soros, de te inkább aludni mentél! -- mordult rá a kis kutya.
-- Miért pont én! -- vicsorított mérgesen Alex.
-- Hallgassatok! Estére majd én eldöntöm, hogy melyikőtök vigyáz a baromfiakra. -- kiáltott rájuk a gazda.
Úgy is volt. Este a tacskót bezárta az ólba, Alexet pedig odaültette a baromfiól elé.
S ezután így ment ez minden este, felváltva, egyszer az egyik, másik este a másik őrködött.
Alex, mert így hívták a német juhász kutyát, már fel is kapta a foga közé a papucsot , s uzsgyi, vitte is. Lehasalt vele a fűbe és rágcsálta:
- De finom! -- vakkantotta oda a másik kutyának.
-- Add ide, én is játszom vele! --kapott a papucs után Bobi, a kis vörös tacskó.
--Már megint elvittétek a papucsom! -- szidta őket a gazda. -- Nem értitek meg, hogy nem szabad?!
A két kutya ráhajtotta fejét első két lábára és sunyin, bűnbánóan néztek fel:
-- De olyan jó játék a papucs, a felmosóruha, a söprű! -- vakkantottak a mérgelődő emberre.
Egyszer egy este így szólt a két kutyushoz a gazdájuk:
-- Úgy hallottam, itt járt az éjszaka a faluban a róka. Ha egyszer zsákmányra talált, várható, hogy egy ideig visszajár. Nagyon vigyázzatok a tyúkokra! Ha észreveszitek a ravaszdit, azonnal ugassatok!
-- Úgy lesz. -- fogadkozott a két eb.
Teljesen besötétedett. Feljött a hold, ragyogtak a csillagok.
-- Haú! -- ásított egy nagyot a német juhász kutya. -- Bebújok az ólamba és egy jót alszom. Elálmosodtam. Bobi, te őrködsz, vigyázol a tyúkokra! Éber legyél, el ne aludj!
-- Miért pont én? -- nézett mérgesen pajtására a tacsi. -- Miért én kezdjem az őrködést? Álmos vagyok én is. Kezd te! -- morogta.
-- Miért kezdjem én? -- mordult fenyegetően Alex. -- Ne vitatkozz velem, mert megtalállak harapni, én vagyok az erősebb!
Azzal befeküdt az óljába, kényelmesen elhelyezkedett és perceken belül hallani lehetett a horkolását.
A kis tacskó egy darabig forgolódott ide-oda, aztán gondolt egyet és ő is bebújt a saját kis óljába, két nagy fülét ráborította a szemeire:
-- Majd pont én fogok rókára lesni, míg ő alszik! -- morgolódott magában. -- Mit gondol, mi vagyok én?
Kis idő múlva ő is az igazak álmát aludta.
A vörös róka már messziről meghallotta a két kutya horkolását:
-- Nem mondom, két jó házőrzőt etet ez az ember?! -- mosolygott magában. -- Itt könnyű dolgom lesz.
Nem is teketóriázott sokat. Besurrant a tyúkólba, elkapott egy jó kövér tyúkot és már futott is vele a rókalyukba.
Felébredt reggel a ház ura. Nézi, számolja a tyúkokat:
-- Hű az áldóját! Egy hiányzik! Hát nem arra kértelek benneteket, hogy ébren töltsétek az éjszakát és vigyázzatok a tyúkokra? -- szidta a két álmosan pislákoló kutyát.
-- Én mondtam Bobinak, hogy őrködjön! -- ugatott a német juhász kutya szemlesütve.
-- Te lettél volna a soros, de te inkább aludni mentél! -- mordult rá a kis kutya.
-- Miért pont én! -- vicsorított mérgesen Alex.
-- Hallgassatok! Estére majd én eldöntöm, hogy melyikőtök vigyáz a baromfiakra. -- kiáltott rájuk a gazda.
Úgy is volt. Este a tacskót bezárta az ólba, Alexet pedig odaültette a baromfiól elé.
S ezután így ment ez minden este, felváltva, egyszer az egyik, másik este a másik őrködött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése