-- De jó lesz már elbújni a hegyek mögé és pihenni!
Meghallotta a fa tetején üldögélő kakukk a nyár suttogását:
-- Áhá, hát vége a nyárnak?! Jön az ősz? -- megsuhogtatta szárnyait és hangosan rikkantotta, hogy az erdő minden lakója felfigyeljen rá.
-- Hamarosan itt az ősz! Kakukk, kakukk ... búcsúzik a nyár!
A hírre a fecskék és a gólyák összehívták csapatukat és elhatározták, azonnal indulni kell a vándorútra. Összepakoltak nagy sietve, figyelmesen tanulmányozták a térképet, hogy merre kell menni és elköltöztek oda, ahol eltölthetik azt az időt, míg ide ismét megérkezik a tavasz.
Várták az őszt a gyümölcsösök, hogy megérlelje termésüket, de hiába sápítozott a szőlő a tőkén, csaknem édesedtek, csaknem hamvasodtak a fürtök szemei.
Nagyot sóhajtott a szilvafa is:
-- Nem tudom hol késik már Őszapó? Nem kékülnek a szilváim!
Az erdőben is susogtak a fák, szintén panaszkodtak:
-- Lassan színesedni kellene a leveleinknek. Őszapónak már el kellene kezdeni a festést. Küldhetné süvítő szelét. Álmosak vagyunk, aludni szeretnénk.
Őszapó azonban csak nem jött.
Akkor a madarak elhatározták, hogy utána néznek, vajon mi van Őszapóval. Mi történhetett vele, miért késik? Felkerekedtek hát és elindultak Őszapó barlangja felé.
A barlanghoz közeledve hallották ám, hogy a mélyből horkolás tör elő. Beszólt a bejárati ajtón a kakukk:
-- Ébredj Őszapó, mert elkésel! Fel kellene már váltanod Nyáranyót, aki elfáradt, pihenni vágyik.
Ijedten kapta fel fejét Őszapó. Kiporoszkált a barlangjából. Dörzsölte ökleivel szemeiből az álmot.
-- Ejnye, ejnye, úgy látszik mélyen elszunyókáltam. -- dörmögte röstelkedve. -- Most aztán kapkodhatok, hogy mindennel elkészüljek.
-- Mi nagyon szívesen segítünk. -- mondták a madarak.
Azzal nekiláttak a munkának. A kis cinkék és a fekete rigó kék festéket kaptak.
-- Ti úgyis járatosak vagytok a gyümölcsösökben, így ti a szőlő szemeket és a szilvát fessétek hamvas kékre. -- mondta Őszapó, s a szárnyuk alá nyomott egy-egy ecsetet is.
A vadgalamb pir
os festéket kapott, a kakukk barnát, a sas pedig sárgát. Az ő dolguk volt az erdő faleveleit kiszínezni. Nagyon ügyesen, szorgalmasan festettek. A kakukk nagy igyekezetében véletlen kiöntötte a dobozából a festéket.-- Jaj! -- kiáltott fel rémülten. -- Ennek a fának az összes levele barna lett!
-- Nem baj. -- vigasztalta Őszapó. -- Így is nagyon szép.
A madarak segítségével Őszapó egy kettőre elkészült az őszi munkákkal.
Az emberek leszüretelték az érett gyümölcsöt. Itták a finom, édes mustot. Kirándulni mentek az erdőbe, a jó levegőre.
-- Nézzétek, milyen gyönyörű az erdő! -- kiáltották boldogan. -- Szép színesek a fák levelei! Milyen csodálatosan csicseregnek, énekelnek a madarak!
Úgy ám, a madarak valóban vígan énekeltek, rikoltoztak, mert büszkék voltak a munkájukra. Őszapó elismerően meg is dicsérte őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése