Két fiú ült a homokban és építettek.
-- Nézd Árpi, milyen hosszú már az alagutam! -- lökte oldalba pajtását Rudi.
A közelben rádió szólt. Szülei süttették magukat a nap sugaraival.
-- Ismét eltűnt ismeretlen körülmények között a diszkóból egy lány. -- mondta be egy férfi hang a rádióban. -- Ez már a negyedik diszkó királynő, aki csak úgy hirtelen eltűnik. A rendőrség nagy apparátussal nyomoz a lányok előkerítésén.
-- Ez furcsa igaz? Csak úgy eltűnik valaki és nem találják. -- jegyezte meg Rudi.
-- Ühüm, tényleg furcsa. -- bólintott Árpi. -- S mind diszkó királynők voltak.
De a másik percben már el is felejtkeztek az eltűnt lányokról.
-- Gyerünk, csónakázzunk egy kicsit! -- kiáltották és be is ültek a kis lélekvesztőbe.
Megragadták az evezőket.
-- Ne menjetek messzire! -- kiáltott utánuk édesapjuk.
A két fiú egy darabig evezett, majd kilógatták a lábukat a hűs vízbe és beszélgettek.
Annyira belemélyedtek a beszédbe, hogy nem vették észre, a feltámadt szél jó messzire sodorta csónakjukat a parttól. Az ég elsötétedett. Hatalmas fekete felhő takarta el a napot. Villámok cikáztak az égen és megeredt az eső. A szél ekkorra már viharos erővel süvített mellettük. Magas hullámok tornyosultak és majdnem felborította a csónakot.
-- Ragadjuk meg az evezőket és vissza a partra! -- ordította túl Rudi a mennydörgés fülsiketítő hangját.
Nagy karcsapásokkal próbáltak a part felé evezni, de egyszer csak reccs ... és eltört Árpi evezője.
-- A francba, ennek vége!
Már csak Rudi evezője maradt meg, mellyel igyekezett kormányozni a kisfiú, de egy óriási hullám hirtelen kicsavarta a kezéből. Most már teljesen ki voltak szolgáltatva a hullámok és a szél játékainak. Kezükkel csapkodták a vizet, de ez mit sem ért. Fáradtan és ijedten lapultak a csónak fenekén.
-- Most mi lesz? -- sopánkodott a két fiú.
A szél pedig egyre gyorsabban repítette a víz hátán a könnyű kis csónakot, egyre messzebbre a parttól, egyre beljebb a tenger közepe felé.
Amilyen hirtelen jött a vihar, olyan hamar el is állt. Utolsó lökésével a csónakot nekivágta a tengerből kiálló sziklának, mely az ütődéstől kettétört. A fiúk kiestek a csónakból. Igyekeztek megkapaszkodni a szikla peremébe. Sikerült nekik. Felhúzták magukat a szikla tetejére.
-- Hű az áldóját, ez egy sziget! -- néztek szét csodálkozva.
Az volt bizony, egy lakatlannak tűnő kis sziget. Fák hajladoztak ide-oda a még mindig fújdogáló szélben.
A gyerekek kíváncsian járták be a szigetet. Nem találtak rajta házat egyet sem.
-- Ez bizony lakatlan! -- jegyezték meg fáradtan.
Leültek egy fa alá és pityeregni kezdtek. Azonban hamar rájöttek, hogy ezzel nem mennek semmire, ezzel nem segítenek magukon.
-- Éhen nem halunk. -- mondta Rudi. -- Banán terem bőven a szigeten.
-- Vannak madarak, tehát tojást is ehetünk. -- toldotta meg Árpi.
Úgy is volt. Enni-innivalójuk megvolt. Találtak ugyanis egy csörgedező kis patakot, mely kínálta a két fiúnak tiszta vizét. Ettek, ittak és újra indultak, hogy most már még tüzetesebben nézzenek körül a szigeten.
Hát ahogy így kutatnak erre-arra, egyszer csak hangos szárnycsapásokra figyeltek fel. Még idejében lapultak le a magas fűbe, amikor elhúzott felettük egy jól megtermett sárkány, karmai között tartott egy lányt.
-- Ez hihetetlen! -- súgta Rudi pajtásának. -- A mai világban sárkány? -- hitetlenkedve csóválta a fejét.
-- Akár hiszed akár nem, ez bizony sárkány. Méghozzá háromfejű sárkány. -- mondta Árpi. -- Osonjunk utána, nézzük meg hová repült. Azt hiszem megtaláltuk a diszkós lányok elrablóját.
Óvatosan a sárkány után kúsztak, másztak. De mire utolérték, a sárkány épp akkor emelkedett a levegőbe és elszállt egy irányba a tenger felett. A fiúk keresni, kutatni kezdtek valamiféle barlang bejárata után.
-- Valahová el kellett, hogy rejtse a lányt! -- mondta Rudi.
-- És ha megette? -- kérdezte borzongva a gondolattól Árpi.
-- Nem hiszem, akkor nem hozta volna ide. -- nyugtatta Rudi a barátját. -- Ne hagyjuk abba a kutatást, biztos találunk egy barlangot.
Találtak bizony. Jól eltakarva a bokrok között rábukkantak a bejáratra. Egy hatalmas kővel azonban el volt torlaszolva. Rudi bekiáltott a barlangba:
-- Helló! Van ott valaki?
Egyszerre nagy sírás-rívás hallatszott a mélyből:
-- Igen, itt vagyunk! -- mondta egy szipogó hang.
A két gyerek keresett egy jó erős, vastag farudat és közös erővel elhengergették a bejárat elől a követ. Négy szép lány futott elébük.
-- Hát ti hogy kerültetek ide? -- kérdezték a kisfiúktól.
Azok elmondták, hogy hajótörést szenvedtek.
A lányok is elmesélték, hogy rabolta el őket a háromfejű sárkány.
-- Le kell győzni a sárkányt. -- jelentette ki Rudi.
-- Igen ám, de hogyan? -- kérdezték a lányok, de még Árpi is.
-- Még nem tudom, de gondolkozom. -- azzal Rudi leült egy sziklára és törni kezdte a fejét. -- Segíts te is gondolkozni egy jó terven. -- szólt Árpihoz.
Törték, törték a fejüket.
-- Nincs semmi fegyverünk. Ez nagy baj. -- sóhajtoztak.
Rudinak azonban támadt egy jó ötlete.
-- Talán ez beválik. Amikor szétnéztem a szigeten, találtam egy növényt, ami nagyon erős altató hatású. Ha vízbe áztatjuk a levelét, ha meginná a sárkány, mély álomba kerülne.
-- Az altatást bízzátok ránk. -- mondták a lányok.
A két fiú megkereste az altató növényt. A lányok vízbe áztatták, s hogy elvegyék rossz ízét, törtek bele
édes banánt.-- No, ezt biztos szívesen megissza! -- mosolyogtak a lányok.
Rudi és Árpi sem tétlenkedtek. Míg az ital készült, addig jó vastag indákból erős kötelet fontak. Mikor mindennel elkészültek, nem volt más dolguk, csak várni a rabló háromfejű sárkányt. A fiúk beküldték a lányokat a barlangba.
-- Jelezzetek, ha elaludt a sárkány. -- mondták, azzal visszagörgették a sziklát és eltorlaszolták a bejáratot, hogy a sárkány semmit ne vegyen észre. Jól elbújtak a bokrok között.
Jött is hamarosan a sárkány. Újabb rabolt lányt hozott a karmai között, ki hangosan zokogott. A gyerekek izgatottan lesték, mint tűnik el a sárkány a barlangba, s mikor adnak jelt a lányok.
Nem kellett sokáig várniuk. Kikiabált egy vékony hang:
-- Fiúk, elaludt a sárkány!
Nos, csak erre vártak a gyerekek. Azon nyomban eltávolították a sziklát, szabaddá vált a bejárat.
Fogták a kötelet, bementek a barlangba. Alaposan összekötözték a sárkány szárnyait és lábait. Kihúzták a barlang elé, ott a nagy sziklát ráerősítették a sárkányra és a lányok segítségével ledobták a mélybe, bele egyenesen a tengerbe.
Nagyot csobbant a víz és rögtön elnyelte a gaz sárkány testét, nem is engedte el soha többé.
A vihar után a szülők észrevették gyerekeik eltűnését. Motorcsónakokkal, helikopterekkel indultak a keresésükre. Pont abban a pillanatban fedezték fel őket, amikor a sárkányt repítették a tenger fenekére.
Boldogan vitték őket haza, ahol a rendőrségtől a fiúk jutalmat kaptak, amiért legyőzték a sárkányt és kiszabadították fogságukból az elrabolt diszkós lányokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése