Csendben búcsúzik a nyár. Az ősz előjelei már mutatkoznak. A fecskék tanácskozásra gyűlnek össze a hosszú villanydrótra. Nem sok idő van hátra a költözködéshez. Ugyanis a hosszú, hideg tél elől Afrika meleg tájaira vándorolnak.Előtte összegyűlnek, s megbeszélik merre mennek, mikor indulnak. Megszámlálják a fiatal fecskéket és a lelkükre kötik, hogy mindig a szüleik közelében repüljenek.
Ugyanígy készülődnek a hosszú útra a gólyák is. Ez a nagy készülődés az ősz csalhatatlan előjele. De az ősz közeledését jelzi az erdő tisztásain gyülekező szarvas csapat is. Ilyenkor lehet hallani a szarvasbőgést.
-- Itt a párválasztás ideje. -- mosolyognak a vadászok, amint felharsan a szarvasok bőgése.
Itt bizony. A szarvas tehenek naphosszat azzal foglalatoskodnak, hogy minél vonzóbbá tegyék külsejüket.
-- Lemegyek a tóhoz -- fordul egy formás fiatal tehén a barátnőjéhez --, nem tartasz velem?
Mire leérnek a tó partjára, már vannak vagy öten. Mosakodnak, fürdenek, lubickolnak a tó friss vízében.
Épp ott sétál egy vastag lábú, hosszú ormányú elefánt. Kedvesen nézegeti a fürdőzőket.
-- Nem szeretnék zavarni -- szól barátságos hangon --, de szívesen felajánlom a hölgyeknek szolgálatomat. Ha zuhanyozással szeretnék felfrissíteni magukat, csak szóljanak.
-- Jó lesz, jó lesz -- kiabálták kórusban a szarvas tehenek.
Az elefánt ormányával felszívja a vizet és zuhanyként a tehenekre zúdítja.
-- Csodálatos! -- nevetgélnek, visitgatnak és taszigálják egymást.
Amikor jó alaposan felfrissítették magukat, illendően megköszönték az elefánt odaadó készségét. Ezután megszárították magukat a napon. Illatos fűvel dörzsölik be magukat, szőrüket fényesre kefélik. Szemük csillog a várakozás örömétől.
-- Vajon melyik szarvas bikának fogok megtetszeni? -- szorong a szívük, mert mi tagadás, ők már igencsak kiválasztották szerelmüket. De az nem elég. A döntés a bikáké, akik tisztes távolból figyelik, amint szépítkeznek a hölgyek, így készülve a nászra.
Lassan elkészültek az utolsó simításokkal is. A víz tükrében kíváncsian szemlélik, hogy sikerült a sminkjük. Elégedettek a látvánnyal, s mint egy vezényszóra elindulnak, hogy illegessék-billegessék magukat a szarvas bikák előtt, akik már türelmetlenül várják a lányokat. Végigsétálnak a szarvas tehenek a tisztáson. Szemérmesen lesütik a tekintetüket a földre. A világért sem néznének a fiúk szemébe.
-- Még mit nem! -- mondják suttogva. -- Nehogy elbízzák magukat!
Elismerően bólogatnak a szarvas bikák és ki-ki elindul a kiválasztottja felé. Hozzádörzsölődnek kedvesen, szép hízelgő szavakat súgnak a fülükbe, mitől a szégyenlős lánykák fülig pirulnak.
De jaj! Mi történik ott? Az egyik szarvas leányzóhoz két ifjú legény közeledik.
Gyönyörű, fejlett, királyi agancsokkal a fejükön. Mi lesz ebből? Ijedten húzódik félre a szarvas lány, de ijedten húzódnak félre a szerelmes párok is, mert tudják, hogy itt nagy viadal lesz. Ha nem egyeznek meg, hogy kié legyen a lányka, akkor bizony megkezdődik a halálos harc.
-- Menj el innen, van még másik lány is! Válaszd te azt! -- bőg egy nagyot az egyik szarvas legény.
-- Menj el te innen! -- bőgi a másik, s fenyegetően magasra emeli fejedelmi fegyverét, hátha ettől megretten ellenfele.
Az azonban nem tágít. Ő is erősnek, legyőzhetetlennek érzi magát.
-- Attól tartok, nincs más, mint megküzdünk egymással ezért a bájos lánykáért. -- mondják egymásnak a legények. Szemükben halálos elszántság villog.
-- Halálig! -- mondják, s tudják, innen élve csak egyikük távozik, övé lesz a szarvas lány.
Szembefordulnak egymással. Méregetik egymást, majd elindulnak ellentétes irányba. Hirtelen megfordulnak. Ebből a tisztes távból szarvukat előreszegezve futnak, míg szarvuk összeér, s fegyvereik csattognak, összeakadnak. Órákig tart viadaluk. Estére kelve már
mindketten halálosan fáradtak, de nem adják fel a küzdelmet. Mindegyikük egyforma erősnek bizonyul. Védekezési és támadási taktikájuk is majdnem megegyezik.
-- Nehéz küzdelem lesz. -- állapítják meg a körülállók.
-- Több napig is eltarthat, míg halálos sebet ejt egyik a másikon.
-- Holnap reggel folytatjuk. -- egyeznek meg a viaskodók, s roskadozó léptekkel elindulnak, hogy a tónál vízzel frissítsék fel magukat.
Elszélednek a bámészkodók is. Két, pártában maradt szarvas leány maradt csak a tisztáson. Az egyikért folyik a küzdelem. Mind ketten nagyon szomorúak.
-- Ki kellene találni valamit. -- szólal meg az egyik szarvastehén.
-- Félek, hogy megölik egymást. Neked melyik tetszik? Nekem a fehér hasú.
-- Nekem meg a másik. -- feleli az a lányka, akiért a harc folyik. -- Odamegyek a te választottadhoz és megmondom neki, ne küzdjön értem, mert nekem nem kell.
Szavát tett követte. Megleste, mikor vonul el a két szarvas bika, ki-ki a maga szálláshelyére. Akkor odament hozzá a szarvas lány és így szólt:
-- Ne haragudj, hogy megzavarom a pihenésedet, de azt szeretném veled közölni, hogy nem tetszel nekem. Ezért ne haragudj rám. Nem megbántani akarlak vele, csak arra kérlek, hagyd abba a küzdelmet, mert félek, megölöd a szerelmem. Nagyon fájna. Megsúgom neked, hogy a barátnőm téged szeretne párjául. Szép lány, szebb mint én.
Csodálkozva hallgatta a bika a lány hosszú beszédét. Elgondolkozott és belátta, nincs értelme a további viadalnak, ha a lány nem őt szereti. De a harcot nem adhatja föl. Még azt hinnék, gyáva.
-- Bízd rám. -- mondta titokzatosan a szarvas tehén, s lassú léptekkel elindult megkeresni kedvesét. Rá is talált, amint egy bokor tövében pihente ki a tusa fáradalmait.
-- Új erőt kell holnapra gyűjtenem. -- mormogta.
Ekkor ért oda a szarvas leány.
-- Micsoda kedves látogatóm érkezett. -- ugrott talpra.
-- Pihenj csak. -- szólt csendesen a tehén.
-- Mi járatban vagy? -- tudakolta szerényen a bika.
-- Ne öld meg kérlek a barátodat. -- S elmondta neki, hogy a barátnője nagyon szomorú lenne.
-- Hogy lépjek vissza a harcból, hogy ne lássak gyávának? -- kérdezte a szarvas legény.
-- Bízd rám. -- mondta neki titokzatosan a szarvas leány.
Gyenge pára lengett a bokrok felett másnap reggel, amikor benépesült a tisztás. A kíváncsiskodók már kora hajnalban ott tolongtak várva, hogy dől el a csata.
Megérkezett a két legény. Olyan lassan, szelíden jöttek, mint akik nem haragszanak egymásra. Mind a két legény megállt a tisztás szélén, s tekintetükkel a leányt keresték, aki ott állt a barátnőjével együtt és bátorítóan mosolygott a két fiúra, intett nekik, kezdjék el a viadalt.
Nem értették a bikák a dolgot, de mivel nem akartak gyávának látszani, bősz haraggal egymásnak estek. Abban a pillanatban nagyot ugrott a szép szarvas tehén és elterült a fűben. Mozdulatlanul feküdt, mint akiből elszállt az élet.
A szarvasok ijedten vették körbe. Mozgatták, szólítgatták, de hiába, a leány meg sem mozdult.
-- Nincs miért küzdeni! -- kiáltott oda a két küzdő fiúnak a másik szarvas lány. -- Vége a viadalnak!
Abba is hagyták a küzdelmet, s odamentek a fekvő szarvas tehénhez, aki még mindíg mozdulatlanul feküdt. Szerelmese bánatosan simogatta.
-- Menjünk, hagyjuk magára fájdalmában. -- szólt a fekvő lány barátnője, s hozzá dörzsölődött a megmenekült legényhez. Az boldogan simult a leányhoz.
Alig maradtak a fekvő szarvas tehén és párja, amikor kinyitotta a szemét a lány és így szólt:
-- Nincs semmi bajom. Én a tiéd, te az enyém.
Ezzel a fortéllyal akadályozta meg a furfangos lány, hogy a két bika folytassa a halálos viadalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése