-- Anyu -- szólt édesanyjához a fehér szőrű, piros szemű nyuszi. -- Holnap lesz a születésnapom. Úgy szeretném meghívni vendégségbe a barátaimat! Szépen kérlek, készíts nekünk finom uzsonnát.
-- Meglesz kisfiam, meglesz. Hívd csak a pajtásaidat. -- ígérte nyúl mama. --Mindegyikőtöknek elkészítem a kedvenc csemegéjét.
Boldogan futott egyik barátjától a másikig a nyuszi.
-- Holnap lesz a szülinapom, gyertek el ti is Talpaska és Füleske. -- Téged is meghívlak a születésnapi bulimra. -- mondta a kis medvebocsnak. Meghívta még a pettyes őzgidát és a vörös Róka Bandit.
A vendégek másnap sorra megérkeztek.
-- Gyertek, üljetek az asztalhoz. -- invitálta a kis állatkákat nyúl mama.
A kis bocs volt, aki társait félrelökve, elsőnek futott az ünnepi asztalhoz. Felfedezte a bögre mézet és már nyalta is.
-- Brumma, brumma, de finom! -- billegette fejét ide-oda evés közben.
A nyuszikák felkiáltottak meglepetésükben:
-- Sárgarépatorta!
A gidácska csodálkozva csapta össze első lábait:
-- Itt van az én legkedvesebb ételem, a fűpástétom!
Róka Bandit is meglepetés fogadta.
-- Ni csak, csirkeragú illatozik a tányéromon!
Nyúl mama örült a legjobban, hogy eltalálta a vendégek kedvenc ételét.
-- Egyetek, jó étvágyat!
S az éhes csemeték nekiláttak az evésnek.
Maci volt az első, aki az utolsó cseppig kinyalta a mézes edényt.
-- Kérek még brumm, brumm! -- mondta dörmögve.
Nyúl mama már tette is elébe az újabb teli bögrét.
Brumi azt is megette egy szuszra.
-- Még, még! -- követelte a kis torkos bocs.
-- Sajnos nincs több. -- csóválta a fejét nyuszi mama. -- De azt hiszem ennyi bőven elég is, mert gyomor rontás lenne belőle, ha még ennél.
A medvebocs azonban úgy érezte, még mindig éhes. Körülnézett kinek a tányérjáról csenhetne el valami jó falatot.
Épp abban a pillanatban fordult el Róka Bandi, hogy egy nagyot tüsszentsen. Több se kellett a bocsnak, hirtelen elkapta a csirkeragut és már le is nyelte.
-- Hol a csirkém? -- fordult vissza az üres tányérjához Bandi.
-- Megetted! -- vágta rá gyorsan Brumi, aki még mindig nem lakott jól.
Egy óvatlan percben Tapsi elől kapta el a répatortát. De nem volt ideje lenyelni, mert megfogta jól erősen nyúl mama a tortát tartó karját.
-- Ejnye, ejnye Brumi! Hogy lehetsz ilyen telhetetlen? Te kaptál a legtöbbet és mégis ellopod a társaid elől az ennivalójukat. Csúnya dolog, amit művelsz! -- fedte meg szigorúan a torkos bocsot, aki nagyon elszégyellte magát.
-- Ne haragudjatok rám. -- kért bocsánatot. -- Soha többé nem teszek ilyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése