A fellázadt játékok

Akár hiszitek, akár nem,megtörtént az alábbi mesém.
Volt egyszer egy kisfiú. Rettentő rendetlen volt. Hiába kérték a szülei este, hogy rakja el a ruháit, tegye a játékait a polcra. Nem fogadott szót. Játékait szanaszét hagyta. Az egyik autó az asztal alatt féloldalra billenve feküdt, a másik ég felé meredő kerekeivel beszorult az ágy és a fal közé. A maci félig kiszakadt füllel a szék alatt hasalt s a többi játék is hol itt, hol ott kényelmetlenül töltötték az éjszakát.
A szomszéd szobában alvó édesanya nem tudott pihenni a szegény szétdobált játékok jajgatásától, nyöszörgésüktől.
Reggel így szólt a kisfiához:
-- Kérlek rakd a helyükre a játékaidat, ruháidat, mert nem tudok tőlük aludni, olyan keservesen sírnak, panaszkodnak, hogy kimegy a szememből az álom.
-- Jaj, a derekam, úgy fáj , nyomja az építő kocka, amelyikre dobott a kis gazdám! -- siránkozik a szőrme cicád.
-- Nekem a fülem fáj nagyon! -- mondja a maci.
És így sírnak-rínak, mind a játékaid. Meglátod egyszer felkerekednek és itt hagynak, új gazdit keresnek maguknak.
-- Anya azt hiszed világgá mennek bánatukba? -- kérdezte ámuló szemekkel a kisfiú.
-- Úgy ám, az lesz , ha nem rakod őket a helyükre. -- válaszolt anya.
S úgy is történt, mert a rendetlen kisfiú a következő este szintén szétdobálva hagyta játékait.
Nem tudtak szegények aludni.
-- No, ebből elég volt! -- kiáltott fel a kiscica. -- Ki jön velem? Nem maradok itt tovább! Elmegyek, keresek magamnak egy másik gyereket, aki jobb lesz hozzám!
-- Megyek én is! csatlakozott a cicához a maci.
-- Én is, én is megyek! -- zúgták a játékok.
Felültek a távirányítós autóra és a sötét éjszakában elindultak egy rendes kisfiút keresni.
-- Várjatok meg, mi is veletek tartunk! -- futottak a játékok után a könyvek, a színes ceruzák.
Igen megtépázott menet volt. Az egyik autónak hiányzott az ajtaja, a másiknak csak három kereke volt. A könyvek is siralmasan néztek ki. Kitépett lapok, összefirkált oldalak mutatták a kisfiú rosszaságát. A színes ceruzák között sem volt egy ép sem. A végeik meg voltak rágcsálva, ketté törve, hegyeik kitörve.
Igazán megérdemelte a kisfiú, hogy játékai elhagyták őt.
Amikor reggel felébredt a kisfiú, szobája üres volt. Nagyon meglepődött.
-- Anyu, anya, te pakoltál ki a szobámból? -- kérdezte a belépő édesanyjától.
-- Nem. Nem én voltam. -- felelte anyja. -- Bekövetkezett, ami várható volt fiam. Megunták a rendetlenséget a játékaid és elmentek.
Keserves sírásra fakadt a kisfiú:
-- Ígérem, soha többé nem leszek rendetlen. Megkeresem a játékaimat, bocsánatot kérek tőlük.
Azzal a kisfiú elindult a keresésükre. Hamarosan meg is találta őket. Fáradtan vonszolták magukat a kertek alatt.
A kisfiú hazavitte, megjavította valamennyit a szülei segítségével és attól kezdve minden este lefekvés előtt , megsimogatta és a helyére rakta játékait. Jó éjszakát kívánt nekik s békésen aludtak.