Korgó gyomorral heverészett a macska a heverőn. Rettenetesen éhes volt. Nem merte becsukni a szemét, mert ahogy lecsukta a szempilláit, azonnal megjelent előtte egy nagy porcelán tál, rajta gőzölgő, illatozó egér pecsenye.
Olyan élethű volt a látomása, hogy mohón kapott utána, de csak az üres levegőben csattogott a foga.
Nyála folydogált a finom falat után.
Már nem is tudott visszaemlékezni, mikor is evett utoljára egeret.
-- Hej, ha a szemem elé kerülne egy -- sóhajtott keservesen --, úgy elkapnám, de akármilyen éhes is vagyok , nem enném meg egyből, sokáig játszanék vele!
De hiába szimatolt bele a levegőbe, hiába billegtette hosszú bajszát, nyoma sem volt egér illatnak.
Meglátta az asztalon a hirdető újságot.
-- Olvasok egy kicsit, hátha elterelődik a figyelmem az éhségről. -- gondolta, s hanyatt feküdt. Így mélyedt bele az újság apróhirdetéseibe.
Már a harmadik oldalt fürkészte, amikor felfigyelt egy cikkre.
" A belvárosi egéróvodába, jószívű, kedves óvó nénit keresünk. Sürgős! "
Úgy pattant fel a tarka macska, mint akit puskából lőttek ki. Kinyitotta a szekrény ajtaját s lázas izgalommal keresett, kotorászott benne. Úgy belebújt a szekrénybe, hogy csak a farka hegye látszott ki belőle.
-- Ez nem jó, ez sem! -- dobálta kifelé a ruhákat. Míg egyszer csak megcsillant a szeme.
-- Ez kell nekem! -- kiáltott fel boldogan, azzal kivett a szekrényből egy hosszú, kék csíkos ruhát.
Magára vette és forgott a tükör előtt.
-- Egész jó! -- állapította meg elismerően.
Keresett a fejére egy fehér fityulát, ami alól csak a szeme kandikált ki.
Megnézte az újságban az óvoda pontos címét és hosszú, nesztelen léptekkel elindult.
Kissé remegő szívvel húzta meg a kapura szerelt csengőt. Türelmetlenül várakozott.
-- Jövök már! -- hallatszott a kapu másik oldaláról egy öreg egér cincogása. s szélesre tárult a bejárati ajtó.
A tarka macska alig tudta magát türtőztetni, majdnem ráugrott az öreg egérre.
-- No, no komám! Nyugi, nyugi! -- csillapította magát halkan. -- Jobb falatok várnak rád odabent.
-- Mi járatban van? --kérdezte az egér portás. -- A hirdetésre jött talán?
-- Igen, igen. -- bólintott nyájasan a macska. -- Remélem nem késtem le? -- s megremegett kissé a bajsza, arra a gondolatra, hogy már betöltötték az állást.
-- Nincs elkésve. -- cincogta az egér. -- Jöjjön beljebb.
-- Úgy ám, már bent is vagyok. -- mosolygott magában a tarka macska, amint becsukódott mögötte a kapu.
Bevezette az öreg egér portás egy takaros terembe, ahol egy szép, barátságos, fiatal egér néni ült az íróasztalnál, s lapozgatott egy könyvben.
-- A hirdetésre jött. -- szólt oda neki a portás egér, azzal kiment.
Egyedül maradt a macska a fiatal egérrel, aki olyan enni valóan szép volt, hogy a macska nyála megindult, gyomra pedig egy hatalmasat dübörgött.
-- Csönd legyen gyomrom! Csönd legyen! Várj még egy kicsit! -- csitította éhes gyomrát.
Az egérke ráemelte fürkésző szemeit a jövevényre és alaposan megnézte tetőtől-talpig.
-- Szereti a kis egérkéket? -- kérdezte.
-- Micsoda kérdés! -- dobbant egy nagyot a macska szíve, és akkorát nyelt, hogy majdnem lenyelte saját nyelvét, de hangosan így szólt: -- Nagyon szeretem őket, hiszen olyan enni valóak.
-- Akkor úgy látom, nincs semmi akadálya, hogy alkalmazzuk. -- mondta az egér igazgató néni. -- Állapodjunk meg a fizetésben.
-- Arról nem érdemes beszélni! -- kiáltott mohón a tarka macska. -- Minden ajánlatot elfogadok. Mikor kell kezdeni a munkát?
-- Most bemutatom a pici egereknek, hagy ismerjék meg az óvó nénijüket, és ha magának is megfelel, holnap reggel hét órára várjuk.
-- Csak holnap? Azt hittem most mindjárt maradhatok! -- mondta a macska leverten, mert abban reményben volt, hogy nemsokára megtömheti egérpecsenyével üres gyomrát.
-- Nem, most nem, majd holnap reggel. -- mosolygott az egér.
Bementek a játszó terembe. A falak mentén sok-sok pici ágyikó állt. A terem közepén asztalkák, körülöttük kis székekkel. A padlóra terített szőnyegeken játszottak az egér gyerekek.
A tarka macska földbe gyökeredzett lábakkal állt az ajtóban.
-- Ennyi egér egy rakáson! -- ujjongott magában, s szemei ide-oda forogtak, számlálta az egereket. -- Ha a dadákat, a szakácsokat és a takarítókat is beleszámolom -- gondolta a macska--, egy hétig vígan élek itt.
-- Szerbusztok kicsinyein. -- szólt mézes-mázas hangon. -- Holnaptól én vigyázok rátok.
Az egér csemeték közrefogták az " ál "óvó nénit, akinek irtó nagy erőfeszítésébe került leszorítania mancsait, nehogy elkapjon akár egyet is közülük.
-- Majd holnap. --dünnyögte.
Hazafelé, menetközben találkozott az öreg kandúrral.
-- Hát te -- nézett rá csodálkozva a kandúr --, mit keresel errefelé, és ilyen öltözékben?
A tarka macska részletesen beszámolt útjáról barátjának, aki irigykedve szólalt meg: -- Még ilyen szerencsét! Nem tudnál kertésznek beajánlani engem oda?
-- Még mit nem! -- húzta el a száját a tarka macska. -- Ők az enyémek, keress te is magadnak!
Az ál óvó néni nem is sejtette, hogy Bodri kutya, az egéróvoda sofőrje, a kerítés mögül kihallgatta beszélgetését a kandúrral.
-- Majd adok én neked egérpecsenyét! -- vakkantott mérgesen Bodri.
Alig várta a macska , hogy reggel legyen. Már hét óra előtt ott topogott türelmetlenül az óvoda előtt.
Pontban hét órakor megnyomta a csengőt.
-- Jó reggelt. -- köszönt a kaput nyitó egér portásnak. -- Megérkeztem.
-- A kis egér gyerekek már várják. -- mondta az egér.
A macska hatalmas ugrásokkal sietett a terembe.
-- Nem kell már sokáig várakoznotok, itt vagyok! -- lépett a kis egérkék közé.-- Egy-kettő álljatok sorba.
Az egérkék szót fogadtak. Egymást taszigálva álltak be a sorba.
-- Ez az! -- pödört egyet izgatottan a bajszán a macska. -- Szeretném megnézni, hány kövérke van közöttetek. --s sétálni kezdett az egerek előtt. -- Te jó kövér vagy! Állj ki a sorból. Te is, és te is. -- kiválasztott ötöt. -- No mára ennyi elég lesz. -- gondolta. -- Ti menjetek játszani. -- szólt a többi egérkéhez. -- Ti meg gyertek velem.
Azonban ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és mérges morgással, éles fogait vicsorítva, ott állt Bodri kutya:
-- Itt nem rendezel lakomát, te galád macska! -- vakkantott egy jó hangosat Bodri.
Még az ablakok is beleremegtek.
De még, hogy remegett a tarka macska! Kereste merre menekülhetne, de nem talált kijáratot csak egyet, ott meg a felbőszült kutya állt, aki nem teketóriázott sokat. Elkapta a macska bundáját és úgy lódította ki az utcára, hogy csak úgy nyekkent. Majd nyakát szegte. Alig tudott feltápászkodni. Minden porcikája sajgott.
Meglátta a kandúr:
-- Repülni tanulsz? -- kérdezte tőle. -- Ezt is kell tudni az óvó néninek?
A tarka macska nem válaszolt. Szégyenkezve, éhesen osont el, s ettől kezdve nagy ívben kerülte az egéróvodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése