Az elefánt fogorvos
Élt az erdőben egy vaddisznó mama, papa és kilenc kismalac. Reggeltől estig járták az erdőt.Túrták a földet,ropogtatták a makkot, a gesztenyét. Kedvenc csemegéjük volt a vadkörte.
A vaddisznó szülőknek sok bajuk, dolguk akadt a csíkos hátú malackákkal.
-- Kuíí, kuíí, miért taszítottál oldalba? -- visított az egyik. De azon nyomban vissza is adta. Utána futott testvérének és jókorát beleharapott a fülébe.
-- Ujíí, ujíí! -- jajgatott a sértett. --Ez nagyon fájt! --azzal belegázolt a pocsolyába, eldőlt benne és már elis felejtette a bánatát.
Ott termett rögtön a többi kis röfi.Úgy belefeküdtek a sárba, hogy csak a fülük hegye ágaskodott ki.
-- Még az a jó, hogy szeretnek fürödni a csemetéink. -- röfögte büszkén vaddisznó mama a párjának.-- Úgy hallottam vége a fogorvos szabadságának. Megkezdte a rendelést. Vigyük el a malacainkat, nézessük meg a fogaikat. Nőnek lassan a kis agyaraik is, azt sem ártana ha megnézné az elefánt fogorvos.
-- Vidd el őket, ha akarod. -- mondta a vaddisznó papa, s nagyot szívott nádpipájából.
-- Nem úgy van az röf-röf. -- dörmögte a mama. -- Egyedül nem bírok el a kilenc lurkóval. Neked is jönnöd kell!
-- Röf, röf, hát jó, akkor megyek én is. Holnap reggel indulhatunk. -- döntötte el a fogorvosi témát vaddisznó papa. -- Most megyek és én is fürdök egyet. -- s nyakig mártotta magát a sűrű iszapba.
Másnap reggeli után, így szólt mama a malackákhoz:
-- Menjetek le a folyóhoz és alaposan mossátok meg a fogaitokat. Elmegyünk az elefánt fogorvoshoz.
-- Kuíí, én nem megyek! --visított az egyik csíkos lányka. -- Fájni fog!
-- Nem fáj az. -- vigasztalta anyja.
Kuíí, kuíí, de fáj, nem megyek! -- toporzékolt a rosszaság.
Vaddisznó papa egy hirtelen mozdulattal elkapta a nyafogó malacka fülét, s jól megráncigálta:
-- Hallgass te nagyszájú! Fogorvoshoz megyünk és punktum!
Fülét, farkát behúzta az apai szigorra a röfilány.
--Igen papa. Úgy lesz papa. --röfögte engedelmesen.
El is indultak.
Elől ment a papa, utána a kilenc ugrándozó malacka és a mama zárta a sort, aki egyet-egyet lökött gyengéden az orrával a lemaradó lurkókon.
Kiértek az erdőből és már messziről látták a folyóparton gyülekező állatokat, akik úgy látszik szintén a fogászatra jöttek.
-- Téged is elhoztak a szüleid? -- kérdezte a félős vaddisznó lány a kis nyuszikát, aki szintén ijedten bújt az anyja köténye alá.
-- Ühüm. -- bólogatott a nyuszi. -- Nem rágtam sok sárgarépát és megnőttek a fogaim. -- panaszkodott.
Megérkezett az elefánt fogorvos.
-- Kérem csak sorban, csak sorban. Semmi tolakodás. Mindenkinek megnézem a fogait.-- mondta barátságosan
A krokodillal kezdte, akinek kettő fogát ki kellett húzni.
Sorra kerültek a vaddisznó malacok is.
-- Ujjí,ujíí, félek! -- visított megint a röfilány.
-- Gyere csak közelebb. -- fogta meg ormányával a malacka fülét és gyengéden maga elé húzta az elefánt. -- Tátsd ki a szád! Mond, hogy ÁÁÁ! Így ni! Hiszen neked nincs is rossz fogad! Úgy látszik szereted a vadgesztenyét. -- dicsérte meg a fogorvos.
-- Szeretem ám és jól meg is rágom! -- röfögte boldogan a kis malacka.
-- Röf, röf, röf, ha már mi is itt vagyunk, a mi fogainkat is nézze meg Elefáni fogorvos bácsi. -- kérte a vaddisznó mama.
-- Rendben van, megnézem. --bólogatott az elefánt. -- Hűha, itt bizony kettőt húzni kell, ezt pedig betömöm. --s mire a vaddisznó elordította volna magát fájdalmában, már kint is volt a lyukas fog. A tömés nem fájt.
Az elefánt ormányából vizet fröcskendezett a disznó szájába, hogy öblítse ki.
Utána a vaddisznó papa következett.
--Ni csak, itt minden fog ép, egészséges. -- jelentette ki a fogorvos. -- Még az agyarait sem kell megreszelni.
-- Meghiszem azt! -- röfögte büszkén a vaddisznó. -- Szeretem rágcsálni és jól meg is rágom a makkot. Az agyaraimat pedig minden nap köszörülöm a fák törzsén.
Az elefánt fogorvos így vizsgálta meg és gyógyította az erdei állatok fogait.
A vaddisznó szülőknek sok bajuk, dolguk akadt a csíkos hátú malackákkal.
-- Kuíí, kuíí, miért taszítottál oldalba? -- visított az egyik. De azon nyomban vissza is adta. Utána futott testvérének és jókorát beleharapott a fülébe.
-- Ujíí, ujíí! -- jajgatott a sértett. --Ez nagyon fájt! --azzal belegázolt a pocsolyába, eldőlt benne és már elis felejtette a bánatát.
Ott termett rögtön a többi kis röfi.Úgy belefeküdtek a sárba, hogy csak a fülük hegye ágaskodott ki.
-- Még az a jó, hogy szeretnek fürödni a csemetéink. -- röfögte büszkén vaddisznó mama a párjának.-- Úgy hallottam vége a fogorvos szabadságának. Megkezdte a rendelést. Vigyük el a malacainkat, nézessük meg a fogaikat. Nőnek lassan a kis agyaraik is, azt sem ártana ha megnézné az elefánt fogorvos.
-- Vidd el őket, ha akarod. -- mondta a vaddisznó papa, s nagyot szívott nádpipájából.
-- Nem úgy van az röf-röf. -- dörmögte a mama. -- Egyedül nem bírok el a kilenc lurkóval. Neked is jönnöd kell!
-- Röf, röf, hát jó, akkor megyek én is. Holnap reggel indulhatunk. -- döntötte el a fogorvosi témát vaddisznó papa. -- Most megyek és én is fürdök egyet. -- s nyakig mártotta magát a sűrű iszapba.
Másnap reggeli után, így szólt mama a malackákhoz:
-- Menjetek le a folyóhoz és alaposan mossátok meg a fogaitokat. Elmegyünk az elefánt fogorvoshoz.
-- Kuíí, én nem megyek! --visított az egyik csíkos lányka. -- Fájni fog!
-- Nem fáj az. -- vigasztalta anyja.
Kuíí, kuíí, de fáj, nem megyek! -- toporzékolt a rosszaság.
Vaddisznó papa egy hirtelen mozdulattal elkapta a nyafogó malacka fülét, s jól megráncigálta:
-- Hallgass te nagyszájú! Fogorvoshoz megyünk és punktum!
Fülét, farkát behúzta az apai szigorra a röfilány.
--Igen papa. Úgy lesz papa. --röfögte engedelmesen.
El is indultak.
Elől ment a papa, utána a kilenc ugrándozó malacka és a mama zárta a sort, aki egyet-egyet lökött gyengéden az orrával a lemaradó lurkókon.
Kiértek az erdőből és már messziről látták a folyóparton gyülekező állatokat, akik úgy látszik szintén a fogászatra jöttek.
-- Téged is elhoztak a szüleid? -- kérdezte a félős vaddisznó lány a kis nyuszikát, aki szintén ijedten bújt az anyja köténye alá.
-- Ühüm. -- bólogatott a nyuszi. -- Nem rágtam sok sárgarépát és megnőttek a fogaim. -- panaszkodott.
Megérkezett az elefánt fogorvos.
-- Kérem csak sorban, csak sorban. Semmi tolakodás. Mindenkinek megnézem a fogait.-- mondta barátságosan
A krokodillal kezdte, akinek kettő fogát ki kellett húzni.
Sorra kerültek a vaddisznó malacok is.
-- Ujjí,ujíí, félek! -- visított megint a röfilány.
-- Gyere csak közelebb. -- fogta meg ormányával a malacka fülét és gyengéden maga elé húzta az elefánt. -- Tátsd ki a szád! Mond, hogy ÁÁÁ! Így ni! Hiszen neked nincs is rossz fogad! Úgy látszik szereted a vadgesztenyét. -- dicsérte meg a fogorvos.
-- Szeretem ám és jól meg is rágom! -- röfögte boldogan a kis malacka.
-- Röf, röf, röf, ha már mi is itt vagyunk, a mi fogainkat is nézze meg Elefáni fogorvos bácsi. -- kérte a vaddisznó mama.
-- Rendben van, megnézem. --bólogatott az elefánt. -- Hűha, itt bizony kettőt húzni kell, ezt pedig betömöm. --s mire a vaddisznó elordította volna magát fájdalmában, már kint is volt a lyukas fog. A tömés nem fájt.
Az elefánt ormányából vizet fröcskendezett a disznó szájába, hogy öblítse ki.
Utána a vaddisznó papa következett.
--Ni csak, itt minden fog ép, egészséges. -- jelentette ki a fogorvos. -- Még az agyarait sem kell megreszelni.
-- Meghiszem azt! -- röfögte büszkén a vaddisznó. -- Szeretem rágcsálni és jól meg is rágom a makkot. Az agyaraimat pedig minden nap köszörülöm a fák törzsén.
Az elefánt fogorvos így vizsgálta meg és gyógyította az erdei állatok fogait.
l
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése