Ha úgy tartotta kedve, ugrált egyik dombról a másikra. Ahogy éppen ilyen ugrálós kedvében volt, amint egy magas dombról átugrani készült a másik dombra, oh, jaj, baleset érte. Ráugrott egy kőre és kificamodott a bokája.
Akkorát üvöltött fájdalmában, hogy beleremegtek körülötte a hegyek.
Ijedten futott ki barlangjából a medve:
-- Mi történik itt? Beomlik a barlangom! -- brummogta.
A róka is rémülten bújt ki földalatti tanyájából:
-- Mi ez, földrengés?
-- Nem, ez nem földrengés. -- szólt le a fáról a mókus. -- Kificamította az óriás a láb
át.-- Segítség! Fáj! -- üvöltött újra az óriás.
Összefutottak az erdőlakók apraja, nagyja, tanakodtak, hogyan segíthetnének, hogyan enyhíthetnék szegény óriás fájdalmát.
-- Mit tegyünk? -- kérdezte az ordas farkas.
-- Hol az orvos? -- nézett körül a tisztáson a zsiráf.
-- Itt vagyok. -- tolta fel az orrára a szemüvegét a bagoly. -- Itt vagyok, de sajnos nem tudok segíteni.
-- Menjünk oda. -- ajánlotta a vadkan. -- Nézzük meg, mennyire sérült meg.
-- Helyes. -- egyeztek bele az állatok és már indultak is fel a dombra, ahol az óriás továbbra is üvöltött fájdalmában.
Körbefogták, nézegették a lábát, amely egyre jobban és jobban bedagadt.
-- Nagyon fáj? -- kérdezték tőle innen is onnan is az állatok.
-- Nagyooon...! -- potyogtak a könnyei az óriásnak. -- Segítsetek rajtam!
-- megpróbálunk. -- vigasztalta az elefánt együtt érzően.
-- Van egy javaslatom. -- szólt le a fa ágáról egy sas. -- Túl a hegyen laknak a törpék. Idehozzuk őket, biztosan tudnak segíteni.
Azzal a sas máris felröppent, hogy hátára vegyen, vagy tíz törpét.
Követték a sast a gólya, a varjú, a vadgalamb, harkály, vadliba. Mind, mind a hátára vett annyi törpét, amennyi csak elfért rajtuk. Sok-sok kis törpe szorgoskodott az óriás körül.
-- Vissza kell rakni a bokáját. -- mondta a legöregebb törpe. -- Nektek is segíteni kell. -- fordult az állatokhoz. -- Giduska, te ide állj, Brumi, te oda, Elefáni, te ezt fogd meg, Róka koma, te azt.
Így osztogatta a parancsokat a törpe, s egy "Rajt" vezényszóra úgy megrántották az óriás lábát, hogy az fájdalmában akkorát üvöltött, hogy még a nap is majdnem leesett az égboltról.
De az óriás bokája visszaugrott a helyére. A kis törpék hideg vizes borogatást tettek a lábára. Az állatok, madarak segítségével faágakból és indákból erős hordágyat készítettek. Ráfektették óvatosan a sérült óriást, s négy elefánt haza szállította a barlangjába.
Pár nap múlva leapadt az óriás bokája. Felkelt ágyából, s bár még sántikált, de rögtön elment a törpékhez, hogy
megköszönje jóságos segítségüket.-- Köszönöm, amit értem tettetek. -- hálálkodott meleg hangon. -- Jó tett helyébe jót várjatok. Kívánjatok tőlem bármit, szívesen megteszem.
-- Nem várunk hálát a gyógyításunkért. Jó szívvel tettük. -- válaszolt az öreg hosszú szakállú törpe. -- De ha minden áron meg akarod köszönni, akkor szívesen vennénk, ha segítenél nekünk tűzifát gyűjteni télire. Előbb azonban még pihenj pár napig, ne erőltesd a lábad.
Úgy is volt. Két-három napot még kímélte fájós lábát az óriás, de utána már épp olyan eleven volt, mint azelőtt. Vidáman, dalolva szedte, szedegette a száraz gallyakat, s hordta a kis törpék falujába.
Mikor már körbe rakta a kis házacskákat hatalmas farakásokkal, elbúcsúzott a törpikéktől és haza ment az ő dombja, hegyei közé, s ott éldegélt tovább a barátaival, az erdő állataival, madaraival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése