Szépségkirálynő választás

Bizonyára azt hiszitek, hogy egyedül csak az emberek hiúak, hogy csak ők illegetik-billegetik magukat?
Úgy gondoljátok, csak az emberek rakosgatnak magukra csecse-becséket, hogy még szebbek legyenek?
No, hogy nem így van, elmesélek egy történetet. Ez a mese arról szól, hogy az állatok, madarak körében épp úgy van versengés, hogy ki látsszon szebbnek, mint nálunk embereknél.
Egyszer, már nem is tudom melyik erdőlakó, kitalálta:
-- Rendezzünk szépség versenyt. Bárki benevezhet. Itt tartjuk a nagy tisztáson. -- szólt a hirdetés.
A hír tovaterjesztését a varjúra bízták, aki egyik fáról a másikra röppent és hangos károgással adta tudtára mindenkinek a közelgő nagy eseményt. Mint a méhek a méhkasban, úgy felbolydult az erdő apraja, nagyja. Ilyen izgatott, lázas készülődést még senki nem látott. Sok dolga akadt a tóban lakó ráknak.
-- Csak sorban! Ne tolongjatok! -- szólt rá a parton nyüzsgő állatokra.
Mind arra várt, hogy frizurát vágasson magának.
-- Én nagyon sietek! -- jelentette ki a róka kisasszony.
-- Várnod kell egy kicsit, mert meg kell élesíteni az ollómat. -- mondta a rák, azzal elkezdte fenni az ollóját.
Amikor elkészült a frizurákkal, szebbnél-szebb ruhákat szabott ki. A szarka is állandóan csattogtatta a csőrét, ő segédkezett az elegáns kosztümök elkészítésében.
Eljött a várva várt nagy nap. Összeült a zsűri, mely három tagból állt. A bagoly, ő volt az elnök, valamint az oroszlán és a szarvas.
-- Csendet kérünk! Csend legyen! -- kopogott a csőrével egy fatörzsön a fakopács.
-- Figyelem! A szépségkirálynő választást ezennel megkezdjük. Sorakozzanak fel a hölgyek, s kérjük, hogy egyenként sétáljanak el a zsűri előtt, akik pontszámokkal fejezik ki tetszésüket.
Nagy volt a fegyelem. Nem tolongott senki. Elindultak a szebbnél-szebb lányok.
Elsőnek Róka Kriszti ment. Vörös bundája vakítóan fénylett a napsütésben. Elegáns mozdulatokkal vonult el a zsűri előtt, akik összedugták fejüket, súgtak valamit a harkálynak, aki azonnal ütötte a fa törzsére a pontszámot. -- Egy, kettő, három.
A hosszú lábú, hosszú csőrű gólya következett. Utána a fényes, fekete szőrű párduc, aki elnyúlt, kecses mozgásával sok pontot szerzett.
A ragyogó színben pompázó papagáj, az elragadóan tekergő kígyó, a zöld ruhában megjelenő béka, mind-mind nagy tetszést aratott. A hosszú nyakú zsiráf, a csíkos kosztümös zebra, a fekete estélyi ruhában libbenő fecske, a pici ökörszem, ugyanannyi pontot kapott, mint a fehér kalapos pávián.
A harmadik helyért viaskodott a páva és a gém. Az első helyezést nem tudták eldönteni. Olyan szép és kecses volt a hattyú, nemes tartású fejével, mint a vékony lábú, pettyes ruhás, nagy szemű, őzike, akinek a mozgása döntötte el végül is a versenyt.
Felállt a zsűri elnöke.
-- Meghoztuk a szépség versenyben a döntést. Azt hiszem nem lesz ellenvetés. Szépségkirálynőnek Gizikét választottuk, a kis őzet.
-- Hurrá! -- kiáltott fel helyeslően a tömeg.
A bagoly megvárta, míg csend lett, majd folytatta:
-- A második helyre ez a gyönyörű ifjú hölgy került, aki fehér ruhába öltözött, a hattyú.
-- Hurrá! -- zúgtak az állatok ismét.
-- A harmadik hely a gémé lett.
-- Helyes, helyes, egyetértünk! -- helyeseltek a résztvevők.
-- Nagyon nehéz volt a dolgunk, mert igazán szépek az erdő lányai mind. -- mondta a bagoly. -- De úgy látom az igenlő bólogatásokból, hogy helyesen döntöttünk.
Ezzel véget ért a nagy esemény, melyről még sokat suttogtak az állatok s a madarak.