Egyszer felmászott a tó melletti bokorra. Kihajolt az ága a víz fölé. Tiszta volt a tó vize, mint a tükör. A kis katica meglátta magát a víz tükrében.
-- Oh, milyen szép vagyok! -- kiáltotta vidáman.
Lefutott az ágról és erre-arra szaladgált.
Találkozott egy másik kis katicabogárkával.
-- Jé, de furcsa katica vagy te! -- mondta neki a bogárka.
-- Ugyan miért?
-- Azért, mert neked hiányzik egy pettyed.
-- Miért? Hány pettynek kell lenni a szárnyamon? -- kérdezte kíváncsian a kis katica.
-- Ezt sem tudod? Hétnek és neked csak hat van. -- s ezzel ott hagyta társát.
A katicának nem kellett több. Gyorsan a tó partjára futott. Felszaladt a bokor ágára és a tó vizébe nézett.
-- Egy, kettő, három, négy, öt, hat. -- számolta a pe
ttyeit. -- Hiányzik egy! -- fakadt keserves sírásra. -- Csak hat pettyem van!Szomorúan bandukolt haza. Anyukája észrevette, hogy szomorú. Megkérdezte tőle:
-- Miért vagy így elkeseredve kicsim?
-- Miért van nekem csak hat pettyem? -- zokogta a kis katica.
Odafutott az apukája is. Tanakodtak, tanakodtak, hogyan segíthetnének pici fiúkon.
Amikor lefeküdt aludni, a szülők megvárták, míg jó mélyen elalszik a kis katica és akkor odafestettek a szárnyára még egy pici fekete pettyet. Reggel nem szóltak semmit.
A katica leverten indult reggeli sétájára. Nem volt kedve levelekre mászni, levéltetveket keresni. Egyenesen a tó partjára ment, fel az ágra. Nézegette magát a víz tükrében és így szólt:
-- Miért van nekem eggyel kevesebb pettyem? Egy, kettő, három... --, számolta a pettyeit --, négy, öt, hat... hét. Hét, hét, hét! -- kiáltott fel. -- Hiszen hét pettyem van! Hét csodálatos fekete pettyem!
Egy halacska dugta ki a fejét a vízből.
-- Hé halacska, számold meg kérlek, hány petty van a szárnyaimon? -- szólt le a bogárka.
-- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. -- tátogta a halacska.
-- Hurrá! -- kiáltott fel boldogan a katica. -- Hurrá, hiszen olyan vagyok, mint a többi katicabogár.
S boldogan élt ezután a kis katica.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése