Utolsó kívánság

Utolsó kívánság

Ősz hajú nénike éldegélt egy takaros kis hófehérre meszelt házikóban. Nem volt egyedül. Körül vették őt kutyája, macskája, a kertjének sok színes illatozó virágai. S nagyon sokat ott volt vele kedvenc dédunokája Anita, aki pici kislány létére mindenben segített mamájának.
-- Nézd kincsem, így kell elültetni ezt a virághagymát, hogy tavasszal pompás tulipánná fejlődjön. -- tanította unokáját.
Anita figyelt a magyarázó szóra, figyelt a vékony, ráncos kéz munkájára. Kis vödrében hozta a vizet, öntözte a virágokat együtt az ő drága mamájával.
Délután, amikor leültek megpihenni, a kislány átölelte az öregasszony vállát és cuppanós csókot nyomott ráncokkal barázdált arcára.
-- Nagyon szeretlek dédi. -- súgta a fülébe.
Dédinek ilyenkor végig csurogtak arcán a könnyei.
-- Olyan boldog vagyok kincsem. -- mondta csendesen.
Lesszi kutya is odatelepedett gazdája lábához és meleg tekintettel nézett fel rá. Az öreg kandúr az ölébe ugrott, kényelmesen elhelyezkedett, s a simogató kéz alatt halkan dorombolni kezdett.
Így éltek nyugalomban, békességben, munkában és pihenésben.
-- Gyere kincsem -- mindig így szólította unokáját --, gyere sütöttem neked finom kalácsot.
S a kislányt így kényeztette, mert minden napra készített neki valami finomságot.
Egyszer azonban, amikor Anita reggel felébredt, nem hallotta dédije halk csoszogását sem a konyhában, sem az udvaron.
-- Elaludt az én mamám talán? -- találgatta a kislány két nagy ásítás közben. Kiugrott ágyából, s futott dédi szobájába. Az ajtó előtt megállt egy pillanatra és hallgatózott. A szobából halk nyöszörgés hangja jött. Rosszat sejtve nyitott be, s látta ,hogy mamája sápadtan, fájdalmas arccal fekszik ágyában. Fejét jobbra, balra forgatja.
-- Mi a baj dédikém? -- lépett ágyához aggodalmasan Anita. .. Mid fáj?
Ráemelte fáradt szemét unokájára a nénike és így szólt:
-- Mindenem fáj kincsem. Nagyon öreg vagyok már, elhasználódott minden porcikám.
-- Hívok orvost, ír fel neked gyógyszert és meggyógyulsz. -- mondta a kislány és simogatta mamája izzadt homlokát.
-- Nem kell orvos. A gyógyszerek nem segítenek már. Halál ellen nincs orvosság.-- suttogta egész halkan dédi.
-- Ne mondj ilyet! -- ijedt meg Anita. -- Meg kell gyógyulnod!
Áttetsző ráncos kezébe fogta az öregasszony a kislány finom kezecskéjét.
-- Kincsem, bele kell nyugodnod, hogy dédikéd elmegy. Ennek így kell lennie. Az öregek elfáradtak és örökre megpihennek. De van egy kívánságom.
Olyan halkan és lassan mondta a szavakat, hogy a kislány visszafogta feltörő zokogását. Hallania kell mamája utolsó kívánságát. Mert érezte Anita, hogy dédikéjének valóban ez lesz az utolsó kívánsága.
-- Úgy szeretnék egy szép muzsikát hallani! -- suttogta a haldokló. -- Még egyszer utoljára egy szépen csengő muzsikát.
-- Milyen muzsikát drága dédikém?
-- Gyönyörűt.
Anita szomorú, fájdalmas szívvel lépett ki az udvarra. A kutyus és a macska elébe szaladtak, üdvözölték. A kislány lehajolt hozzájuk, megsimogatta selymes szőrüket.
-- Dédikém itt hagy bennünket.
S a két állat megérezte a lány bánatát, farkukat behúzták a lábuk közé, fejüket lehajtották. A kutya halkan vonyítani kezdett, a cica csendesen nyávogott. Anita leült a kerti padra, szemeiből folydogált a könny. Nem is igyekezett megállítani. Úgy érezte a sírás megkönnyíti lelkében a fájdalmat.
Leszállt a kislány mellé egy pici madárka
-- Mond meg leányka, mi szomorít el ilyen nagyon? -- csicseregte kedvesen.
-- A dédikém hosszú útra készül, nagyon hosszú útra, oda, ahonnan soha többé nem tér vissza. -- zokogott Anita. -- Utolsó kívánsága egy szép muzsika. De el sem tudom képzelni, milyen muzsikát szeretne hallani.
Ült mellette mozdulatlanul a kis madárka. Gondolkodott. Egyszer csak megcsillant a szeme és így szólt:
-- Bízd rám a mamád kívánságát. -- azzal kiterjesztette szárnyait és elrepült.
A kislány visszament a beteg szobájába, ki csendesen feküdt ágyában. Arca sápadt volt nagyon, szemei beesettek és fénytelenek .
Anita leült melléje az ágy szélére, s simogatni kezdte dédi arcát.
-- Jó hűvös a kezed kincsem.-- lehelte a beteg.
Így maradtak egy ideig. Majd Anita óvatosan felültette mamáját, a párnát odaigazította a háta alá, hozott egy fésűt és megfésülte hosszú, hófehér haját.
Ekkor egy kis madárka csőrével megkoppintotta az ablak üveget. A kislány kinyitotta az ablakot. S abban a pillanatban minden felöl röpködtek a madarak, az erdő, mező madarai. Odatelepedtek az ablak párkányára.
Anita visszaült a beteg mellé. Újra megfogta erőtlen kezeit.
A madárkák énekelni kezdtek. Gyönyörű, csodálatos mennyei muzsikát daloltak.
A haldokló nénike szája körül boldog mosoly lebegett.
-- Az utolsó kívánságom beteljesedett.
Ráemelte hálás szemeit unokájára. Kitárta két karját, mintha magához szerette volna ölelni az egész világot, és csendesen elaludt.