A kutya bosszúja

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazda. Élt az udvarában egy kutya. Az ember azért tartotta, hogy vigyázzon a tyúkokra, ne vigye el őket a róka.
A kutyusnak nem volt jó dolga. A gazda nem adott neki enni.
Odaült az ajtó elé az éhes eb és így vonyított:
-- Vau, vauu, kérek enni, éhes vagyok!
Kiment az ember az udvarra és jól elverte.
-- Ne vinyíts nekem itt, menj fogj egeret! -- ordított a kutyára haragosan.
Elsomfordált szegény kutya, de este újból kérte a vacsorát.
-- Vauu, éhes vagyok!
De ezúttal is csak verést kapott: -- Menj innen a dolgodra! -- kiáltott a gazda még mérgesebben, mint reggel.
A kutya búsan lehorgasztott fejjel ballagott el az udvar mélyébe. Erősen gondolkozott, hogyan bosszulja meg a gazdája kegyetlenségét.
-- No megállj csak! -- morgott magában. -- Eszembe jutott valami! -- azzal nekiiramodott, meg sem állt, míg az erdőbe nem ért. Megkereste a rókalyukat, leült a szélére és bekiáltott: -- Róka koma, gyere! Beszédem van veled!
-- Ugyan mi beszélni valód lenne velem? Nem megyek ki, mert elkapod a bundámat és kilyukasztod. -- kiáltott vissza a róka.
-- Nem bántalak, gyere ki!
-- Nem megyek, mert félek tőled! -- felelte megint a róka.
-- Ne félj tőlem, egyezséget ajánlok. -- bátorította a kutya.
Összeszedte minden bátorságát a róka és előbújt a lyukból. -- Itt vagyok. Mit akarsz?
-- Gyere el minden éjjel a gazdám házához és kapsz tőlem egy tyúkot. --mondta neki a kopó.
Tágra meresztette szemeit meglepetésében a róka koma.
-- Mi van ezzel a kutyával? Ez még nálam is ravaszabb lenne, vagy talán meghibbant? -- kérdezte magában, de hangosan azonban így szólt:-- Ugyan miért adnál te nekem tyúkot? Mit kérsz érte cserébe?
-- Az az én dolgom, és cserébe semmit sem kérek. -- mordult egyet a kutya. -- Akkor minden éjjel gyere. Várlak. -- azzal ott hagyta a még mindig ámuldozó rókát.
Hát éjjel meg is jelent a koma, jött a megígért tyúkpecsenyéért. A kutya megfogott a tyúkok közül egyet és kivitte a kerítéshez a rókának.
-- Tessék, itt van. Edd meg!
Elkapta a róka a kvártyogó tyúkot és futott vele az erdőbe.
-- Bolond ez a kutya. -- jegyezte mg útközben.
Amikor a várához ért, széttépte és megette az ajándékba kapott jószágot.
Hanem reggel felébred a gazda, számolja a baromfiakat.
-- Hiányzik egy! -- ordít mérgében. -- Miért nem vigyáztál rájuk? -- förmedt a kutyára.
-- Oh, gazdám az éhségtől úgy korgott egész éjjel a gyomrom, hogy nem hallottam én a ravaszdi lopakodását. -- válaszol a kutya, miközben szemeit ártatlanul forgatva nézett a gazdájára.
-- Haszontalan állat! -- mondta az ember és jól elverte egy furkósbottal az ebet.
Tűrte a kutya, tűrte, alig várta, hogy újra éjjel legyen. És amikor újra leszállt az est, feljött a hold, megjelent a róka. A kutyus elkapott egy jó kövér tyúkot és kivitte a rókának.
-- Nesze, ezt is edd meg!
Fogai közé szorította a finom falatot a róka és elszaladt vele.
--Bolond ez a kutya. -- állapította meg most is.
Kijön reggel az udvarba az ember. Számolja a tyúkokat.
-- Most is hiányzik egy! -- kiáltotta és mérgében majd megütötte a guta. -- Nincs más dolgod, mint a tyúkokra vigyázni! Igaz?
-- Igaz, igaz, de jaj gazdám, olyan éhes voltam, hogy a gyomrom valósággal dübörgött, elnyomta a róka halk osonását. Ne haragudj rám.
De a gazda a bottal még jobban elverte a kutyát, mit előző nap.
Nem szólt a kutya egy szót sem, pedig rettentően sajogtak az ütések helyei.
Éjjel újból eljött a róka koma. A kutya most is a legkövérebb tyúkot vitte ki neki: -- Itt van, edd meg!
Elkapta a róka és vitte is nyomban az erdőbe.
-- Bolond ez a kutya, de én jól járok vele! -- jegyezte meg ez alkalommal is.
Reggel ketten jöttek ki megszámolni a szárnyasokat, a gazda meg a felesége. Számolják, hát újból hiányzik egy.
-- Már megint nem vigyáztál rájuk! -- ordított pulykamérgesen az ember.-- miért?
-- Higgye el gazdim, az éhségtől már nem is látok. Az éjjel is úgy kopogott a szemem, hogy se nem láttam, se nem hallottam, hogy itt a róka. -- felelte a kutya.
-- Mit hallok? -- kérdezte az asszony. -- Nem szoktál enni adni a kutyádnak? Ha így van, meg is érdemled, hogy elhordja a róka a tyúkokat! Te sem tudnál korgó gyomorral dolgozni.
Lehajtotta a fejét szégyenében a gazda.
-- Ígérem,a mai naptól kezdve rendesen kapsz bőséges ennivalót.
Úgy is volt. Ezután reggel és este kapott olyan adag ételt, hogy alig tudta megenni. Egy részét el is ásta a kertbe.
Jött ám éjjel megint a róka koma: -- Add oda a tyúkot te kutya! -- kiáltott be az udvarba.
Odafutott az eb, vicsorította a fogait: -- Vau, vauu, micsoda? Mit kérsz te? Takarodj a gazdám házától, mert elkapom a bundád és isten uccse, úgy kilyukasztgatom,hogy soha többé nem tudod befoltozni!
Úgy megijedt a róka, hogy azon nyomban a lábai közé kapta a farkát és elfutott. Meg sem állt az erdő széléig.
Ettől kezdve nagy ívben elkerülte a házat.