Késztetés

Késztetés

Furcsa vágy kerített a hatalmába.
Rémült tekintet,áldozat sikolya.
Mind ez nem is rémített,sőt késztetett,
Ragadjam meg s állítsam fel a keresztet.

Pirosló, folydogáló vértenger,
Hörgések,haláltusát vívó ember,
Rám tapadt valami fénylő irdatlan:
Ölj és ölj! kényszerített szakadatlan!

Akaratlan lecsapott a két kezem,
Erőm elhagyott, forrt a hideg vérem.
Dülledt szememben fénylett az iszonyat,
Mit követtél el te állati fenevad?

Veríték patakban hánykolódott testem,
Felébredtem és tisztult az értelmem.
Álom. Oh Istenem, hiszen ez csak álom!
Tudom, magamtól mégis irtó iszonyodom!

Vérben forgó szemek, kéjes indulat,
Ki vagyok én? Ez én? Ily gyenge alkat.
Kézzel tépem ki szívemből e vágyat,
Csöpögő vér, de nem érzek semmi fájdalmat.


Komló, 1997. október 17.