A jó és a rossz tündér

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két tündér. Az egyik jóra tanította az embereket, a másik rosszra akarta rászedni őket.
Egyszer egy éjjel, amikor egy kisfiú aludt, besurrant a szobájába a rossz tündér és azt súgta neki:
-- Kisfiú, holnap, ha mégy iskolába, útközben taposd le az összes virágot a parkokban. -- azzal, mint aki jól végezte dolgát, ott hagyta az alvó fiút.
Reggel felébredt a kisfiú. Mosakszik, öltözködik, reggelizik, de egész idő alatt arra gondolt, milyen rossz álmot látott az éjjel, de nem emlékszik rá, mi is volt.
Amikor kilép a kapun, hogy iskolába menjen, meglátta a gyönyörű virágokat a parkban. Azon nyomban odaugrott, és taposta a szebbnél szebb virágokat. Aki látta, mindenki megrökönyödött tettén.
-- Mi történt ezzel a kisfiúval? Hiszen máskor olyan jó szokott lenni. Még soha nem csinált ilyet!
A gonosz tündér pedig éjszakánként egyre több és több embert szedett rá a rossz cselekedetekre. Az emberek nem tudták, mi történt velük?
Hírét vette a dolognak a jó tündér. Rögtön tudta mi lehet a baj ebben a városban.
Elővette varázstükrét, és látta, min mesterkedik éjszakákon át a rossz tündér. Ettől kezdve rengeteg dolga akadt. Végig járta a házakat, ahol megjelent a gonosz tündér. Varázsvesszőjével meglegyintette az embereket, és így szólt:
-- Legyetek jók.
Másnap senki sem követett el semmi rosszat.
A rossz tündér először nem tudta mire vélni az emberek magatartását. Hamarosan rájött. Megkereste a jó tündért, és kihívta párbajra.
Összecsapott a két tündér. Villogott a varázspálcájuk.
A város lakói azt hitték égi háború van. Hol sötét lett hirtelen, hol meg világos.
Ha a rossz tündér került fölénybe még a csillagok is elhalványultak. Ha viszont a jó tündér volt erősebb, minden kivilágosodott, ragyogott.
S végül győzelmet aratott a jó tündér. Összetörte a gonosz tündér varázspálcáját és elüldözte.
Ettől kezdve az emberek békésen aludtak, nyugodtan ébredtek. Nyílt a sok virág, mert többé senki nem bántotta őket.